#pszichés zavarok

[csacskamacskamocska]

A cinkék és az OCD

A cinkék amúgy nem azt mondják, hogy nyitnyikék, hanem idegesítően nyikorognak, mintha valakik egy ócska napozóágyon pettingelnének. Persze szeretem őket, meg örülök nagyon, hogy jönnek, mert mindennek örülök, ami nem repülő patkány. Megpróbálok leszállni a hullámvasútról. Tanultam egy zümmögő légzéstechnikát, ami állítólag relaxál. Zavaros idők vannak most, úgyhogy előfordulhat, hogy folyamatosan zümmögni fogok. Érdekes cikket olvastam az OCD-ről. A legérdekesebb az volt benne, hogy az OCDsek tudják, hogy valami nincs rendben velük és próbálják leplezni a kényszerüket, hogy mások ne tartsák őket bolondnak. Ettől jobban szenvednek, mint a kényszereiktől, bár attól is eléggé. Illetve, hogy az OCD-t nem szabad összetéveszteni a „pontossággal”, a munkában és a magánéletben való tökéletességre törekvéssel. A „perfekcionista”, a tökélyre törekvő azt gondolja, hogy mindenkinek ehhez a mércéhez kell igazodnia, míg az OCD-ben szenvedő tudatában van annak, hogy kényszergondolatai és cselekvései értelmetlenek és eltúlzottak, és ha rajta múlna, legszívesebben szabadulna is tőlük. A tökéletesre való törekvés tehát nagyon különbözik az életet megnehezítő vagy éppenséggel ellehetetlenítő kényszerektől és a rituálisan ismétlődő cselekvésektől. Annyira sokan vannak, hogy 50 emberből 1 kényszeres. Van 800 ismerősöm, akkor 10-16 biztos kényszerbeteg. :o 8-10 pszichopata, 160 depressziós vagy volt élete során jelentősen depressziós, kb 8 skizofrén, kb 10 narcisztikus. Még mindig meg kellene írnom a novellát, amiben a pszichés zavarokat a közösség szolgálatába állítják. Mennyi kiaknázatlan definiált működés az amúgy definiálatlan, egészségesnek mondotthoz képest! :D Egészen sokféle dolog tartozik az OCD körébe, én korábban csak a kényszeres tisztogatásról, a szimmetriáról tudtam, de itt egy lista a cikkből:

KÉNYSZERGONDOLATOK •  Fertőzéstől való félelem: 45% •  Beteges kételkedés/bizonytalanság: 42% •  Testi funkciókkal kapcsolatos undor: 36% •  Szimmetria/rend igénye: 31% •  Agresszív gondolatok: 28% •  Szexuális gondolatok: 26%

Többféle kényszergondolat: 60% KÉNYSZERCSELEKEDETEK •  Ellenőrzés: 63% •  Tisztogatás: 50% •  Megszámlálás: 36% •  Kérdezgetés, meggyőződés: 31% •  Szimmetria/”precízkedés”28% •  Gyűjtögetés: 118%

Többféle kényszercselekvés:48% érdekes lehet, hogy hol vannak a határok a valamin rugózás és a kényszeres gondolat/cselekvés között. És vajon a szenvedélybetegségnek és az OCDnek van-e közös pszichés gyökere. Tudom, ez másnak nem annyira érdekes, mint nekem, de minden érdekel amit fellengzősen vagy felületesen, minden valós tudás nélkül kjelentünk valakiről vagy magunkról. Ő kényszeres, ő ilyen, olyan. Ha minden igaz lenne, nekem egyetlen épeszű, egészséges pszichéjű ismerősöm sincs, engem is beleértve, én minimum hatféle zavarral élek, bár a pszichológusom szerint csak „nem nőttem fel” (amibe nem valamiféle gyerekes viselkedés tartozik, hanem a határok meghúzása, a helyes önértékelés, az önérvényesítés megfelelő módja és a felelősségvállalás a saját egészségünkért és jóllétünkért). Bárcsak tanulhatnék úgy pszichológiát, hogy azonnal kapok válaszokat a kérdéseimre, de mindig csak azt magyarázza el egy professzor, ami érdekel. :D

[hicapacity]

Máté Gábor szokta mondogatni, hogy a trauma nem csak attól következhet be, ami történt velünk - hanem attól is, ami NEM történt meg.

Gyakran megkülönböztetik a Traumát, nagy T-vel, és a traumát, kis t-vel. Az előbbi az életet vagy az ember testi integritását alapvetően fenyegető események következtében alakul ki. Ez a ritkább - bár sajnos egyáltalán nem annyira, mint sokan gondolják. A kedvezőtlen gyermekkori élményeket (ACE) mérő vizsgálatok szerint nagyon gyakran áll a súlyos pszichés és viselkedési zavarok eredőjében.

A lakosságnak jóval nagyobb részét érinti az, amiről gyakran csak kis t traumaként szoktak beszélni. Amikor valakivel nem történik feltétlenül valami borzalmas esemény, ugyanakkor nem kapta meg mindazt a gondoskodást és együttérzést, ami az egészséges emberi kapcsolódásokhoz kell. A kis t egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez ne okozna rengeteg szenvedést és értelmetlen, idő előtti halált.

Minden emberi lény vele született szükségletekkel jön a világra. Ezek között nem csak az a fontos, hogy például legyen mit ennie, ne fagyjon meg, vagy ne érje fizikai ártalom. Hanem az is, hogy képessé váljon érzelmileg kapcsolódni más emberi lényekhez. És amikor már pici gyermekként sem kapta meg azokat a visszajelzéseket a gondviselőjétől, amelyek ehhez szükségesek, akkor bizony akár élete végéig cipelheti magával a traumát.

És ha te nem dolgozod fel a traumát, akkor továbbadod azt a következő generációknak. Ezt nevezik transzgenerációs traumának.

A traumának manapság szokták egy harmadik csoportját is megkülönböztetni. Ami gyakran szintén generációkon keresztül kifejti hatását. Ez a c-trauma olyan kollektív traumákat jelent, amelyek az embert azért érik, mert valamilyen társadalmi csoporthoz tartozik, vagy valamilyen hátrányos társadalmi helyzetben van.

Fontos újra és újra elmondani, hogy a trauma nem a rossz dolog, ami történt. Hanem az, ahogyan ez átalakította, eltorzította az ember testi-lelki működését. Emberekhez való kapcsolatait. A trauma gyakran különféle testi és lelki betegségekben, torz megküzdési stratégiákban nyilvánulhat meg.

Így a trauma feldolgozása sem arról szól, hogy "picsogunk a múlton, amit amúgy se lehet már megváltoztatni." Hanem arról, hogy feltérképezzük, hogy a trauma milyen válaszreakciókat vált ki belőled: mik azok a helyzetek, amikor a múltra reagálsz, és nem a jelenre. Ezeket mik triggerelik. És milyen módszerekkel tudod megismerni és megváltoztatni a működésed: a saját magadhoz, testedhez és lelkedhez való viszonyodat.

Adnak valamit neked az írások a Drogriporteren? Kérlek, Te is adj valamit - légy a Drogriporter Támogatója: https://drogriporter.hu/tamogass/

[konyvelo]

"Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet…" Sally Rooney (aki kiválóan bújtat hétköznapi problémákat szépirodalmi köntösbe) első regényéről - ami nálunk csak pár hónapja, jóval a Normális emberek sikere után jelent meg magyarul - sokkal inkább megoszlanak a vélemények, mint az előbb említett kötetről. Az ízig-vérig női történet több, ismerős témát is érint, közöttük megtalálható a megcsalás, szerelem, alkoholizmus, barátság vagy a kevésbé ismert endometriózis vagy pszichés zavarok- habár a történet pörgős, olvasmányos, gyakran éreztem úgy olvasás közben, hogy a különböző kérdéskörök igényelték volna a hosszabb, mélyebb feldolgozást. Ha úgy gondolod, hogy képes vagy elvonatkoztatni a kissé idealizált, ugyanakkor pesszimista ábrázolásmódtól és van egy szabad délutánod, akkor szívből ajánlom a kötetet, amit érdemes egyhuzamban elolvasni.

[prologusblog]

Cikkemhez az ötletet a Mindent a pszichológiáról című könyv 73. oldalán található egyszerű szó adta, amely nem más, mint a “stupor”. Bizonyára ti is emlékeztek, hogy honnan ismerős ez a kifejezés. Szemüveges fiú, homlokán villám alakú sebhely, s a Roxfortba jár, nagy ellenfele pedig akinek soha nem mondjuk ki a nevét, ezért jobbára csak úgy emlegetjük, hogy Tudjukki. Bizony, Harry Potterről, a varázslóról van szó, aki a filmeknek és a könyveknek köszönhetően a szemünk láttára nőtt fel.

A “Stupor!” eredetileg “Stupfy!“, amelyet először a Harry Potter és a tűz serlegében használnak. Eredeti jelentése, ha lefordítjuk, akkor: elképeszt, elbódít, elkábít. A stupor szó azonban nem csak a kábult állapotot foglalja magába, hanem az ilyenkor kialakuló rémült merevséget, bénultságot is. Emlékeztek még Ronra, amikor Hermione megajándékozza a Stuporral? 

Forrás: X

De kanyarodjunk vissza a Mindent a pszichológiáról című könyvhöz, ami létjogosultságot ad a varázsigének. A stupor a Pszichés zavarok témakörbe került mint fogalom, azon belül is a Katatónia altémába.

Lássuk akkor, hogy mit jelent a katatónia a könyv definíciója szerint: a viselkedést és a motoros képességeket egyaránt érintő átmeneti állapot, amelyet abnormális pszichomotoros működés és reagálási képtelenség jellemez éber állapotban is.

A katatónia állapota napokig vagy hetekig is eltarthat, a betegek mozdulatlanságot, bénultságot éreznek, erőt vesz rajtuk a szomorúság, a letaglózó szorongás, a teljes érdektelenség, vagy akár a hirtelen fogyás, hízás. Gyakori, hogy a skizofrénia hozzákapcsolódik a katatóniához, valamint a betegeknek ilyenkor gyakran lesznek öngyilkosságra utaló gondolataik.

Katatóniáról akkor beszélhetünk, ha a szakember, megállapítja, hogy a beteg a katatónia tünetei közül, a 12-ből legalább három fennáll. Melyik is ez a tizenkettő tünet? Némaság, echolalia, grimaszolás, viaszhajlékonyság, katalepszia, izgatottság, mesterkéltség, pózolás, sztereotípiák, negativizmus, echopraxia és… igen, a stupor.

S akkor nézzük meg a stupor definícióját: Mozdulatlanság, arckifejezések hiánya, ingerekre nem reagál. Most pedig tekintsünk vissza Ronra, és azt hiszem, hogy értelmet nyer, miért is kaphatott helyet a lefordított Harry Potterben a pszichológia szférájában megbúvó súlyos tünet mint varázsige.

Felkeltette az érdeklődésedet a könyv, még több magyarázatot szeretnél? Kattints az alábbi linkre és rendeld meg most!

MEGRENDELEM!

Ennyi lett volna a rövid kis elmélkedés és visszatekintés a Harry Potterre, valamint a gondolatébresztés a Mindent a pszichológiáról című kötetről. Olvasás közben én nagyon szeretek elgondolkodni, asszociálni más olvasmányokra, szóval a ti figyelmeteket is felhívnám arra, hogy járjatok nyitott szemmel!

Mindent a pszichológiáról – avagy mégsem tudsz mindent a Harry Potterről Cikkemhez az ötletet a Mindent a pszichológiáról című könyv 73. oldalán található egyszerű szó adta, amely nem más, mint a "stupor".

[aurumeletmuhelyblog]

Mi is az a kötődés?

Terveink között szerepel, hogy cikksorozatot indítunk gyermekpszichológia témában, melyben olyan területeket szeretnék körbejárni, mint a kötődés, anya-gyerek kapcsolat fejlődése, apák szerepe a nevelésben, gyermek fejlődésének jellemzői (biológia és pszichológiai aspektusban is), különböző fejlődési zavarok, regulációs zavarok (alvás-, evés stb zavarok). Ezzel szeretnénk segíteni a szülőknek, leendő szülőknek abban, hogy jobban értsék gyermekük viselkedését, fejlődését, és ezáltal jobban rálássanak arra, hogy milyen folyamatok játszódnak le a gyermekekben. 

Első körben egy alapvető témával kezdenénk, melyben a kötődést járjuk körbe.

A kötődés egy olyan viselkedéses rendszer, melynek célja a kötődési személyhez (gondozóhoz) való közelség elérése, a biztonság fokozása. Ennek a rendszernek az az evolúciós szerepe, hogy a veszély elleni védelmet keresse és elérje. Ez az érzelmi növekedés, valamint a szeretet kapcsolat fejlődése (=kötődés) független a táplálástól, kialakulása pedig egy korai kritikus szakaszhoz köthető. Etológiai keretbe ágyazva a kötődés egy olyan humánspecifikus, veleszületett, ��sztönvezérelt viselkedési mintázat, melynek célja, hogy veszély esetén az anyával való közelséget fokozza, valamint az anya megnyugtató viselkedését kiváltsa. Érdekesség, hogy a csecsemő már a kezdetektől rendelkezik olyan perceptuális, affektív és motoros képességekkel, amelyek segítségével képes kifejezni és jelezni igényét a kapcsolatra. (Ezek a képességek a mosolygás, sírás, csimpaszkodás, szopás, követés) A kötődés körülbelül a 12. hónapra kialakul, összetevői egyértelműen mutatják az anya-csecsemő párra jellemző egyéni kötődési viselkedésmintázatot, ami kizárólag az anyára irányul (=monotropizálódik). Itt fontos megemlíteni, hogy az apával is alakul ki kötődés, sőt az apával is lehetséges hasonló kötődést kialakítani, mint az anyával.

Amikor a kötődésről kezdünk el beszélni, rögtön valami olyasféle fogalom jut eszünkbe, amely az anya-gyermek kapcsolattal függ össze. Fontos megemlíteni, hogy a kötődéselmélet szerint a gyermeknek szüksége van az egyszemélyes, folyamatos, érzelmileg kielégítő, biztonságot adó anyai gondoskodásra, amely örömöt és kielégülést nyújt mind az anya és mind a csecsemő számára is. (Az anya elvesztése esetén ezt egy helyettesítő személy is betöltheti.) Az egészséges kapcsolat kialakulásához az anyának szüksége van támogató szociális közegre, amelyből ő maga is erőt tud meríteni, és ahol a biztonságot éli meg. Milyen szép, hogy a biztonság nyújtásához biztonságra van szükségünk, hiszen csak ilyen alapokra építkezve lehet egészséges kapcsolatot kialakítani. 

Az anya-csecsemő kapcsolatban az anya biztonságos bázisként szolgál a gyermek számára, mintegy menedékként, ahol meg lehet pihenni, ahol fel lehet töltekezni, és ahonnan később el lehet indulni „felfedezni a világot”, és ahová vissza lehet térni fáradtság, félelem, bizonytalanság esetén. 

A kötődési kapcsolat egy olyan pszicho-biológiai rendszer, amelyben kezdetben az anya tölti be a csecsemő számára a feszültség- és az érzelmi szabályozás szerepét. A folyamatosan fejlődő interakciók nyomán, fokozatosan kezd el kialakulni az érzelmi szabályozás fiziológiai és pszichés mechanizmusa, továbbá ennek a mentális reprezentációja, a belső munkamodell. Ez a belső munkamodell sűrítve tartalmazza a csecsemő és a gondozó személy közötti interakciók sémáit, amely vezérli a csecsemőt, majd később a gyermeket, felnőtt korban pedig a másokkal kapcsolatos várakozásait és a saját érzelmi szabályozását. Tehát láthatjuk, hogy a kezdeti anya-gyerek kapcsolat milyensége hatással van a későbbi életünkre, kapcsolati mintáinkra is.

Láthatjuk, hogy már születés után fontos szerepe van a közeli kapcsolatoknak a biztonság megtapasztalásában, ami az idő előrehaladtával bár változik, de sosem szűnik meg. Vagyis tekinthetjük egyetemes normának a kötődést. Serdülők számára ugyanolyan fontos a közeli kapcsolatok kialakítása, de már más módon, mint a csecsemőknek. A serdülők egyrészt már távolodnának el szüleiktől, de még vissza-visszatérnek hozzájuk, mivel szükségük van egyfajta megnyugtató háttérre. A partnerkapcsolatban viszont már a biztos bázis áthelyeződik a szülőkről a társra, így lehetőséget adva egy új kötődési kapcsolat kialakítására.

A kötődés életünk egyik legmeghatározóbb alapja, melyből a későbbi életünkben sokat profitálhatunk, sokat épülhetünk, de előfordulhat az is, hogy dolgunk van ezzel a korai kapcsolattal. Azt gondolom, hogy sem szülőként, sem már felnőttként sosem lehet késő rátekintenünk arra, hogy mily módon kötődünk gyermekünkhöz, szüleinkhez, mit hozunk ezekből a kapcsolatainkból, miben tudunk és szeretnénk változni, miből tudunk táplálkozni. A kapcsolataink fontos erőforrásként lehetnek jelen életünkben, érdemes ápolnunk és foglalkoznunk velük.

A cikk szerzője Dabóczi Anna, pszichológus jelölt.

Felhasznált irodalom:

Bolwby, J. (2009). A biztos bázis - A kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó, Budapest

Hámori, E. (2013).Kötődéselmélet régen és ma. Koncepciók, kutatás, módszerek és klinikai vonatkozások Bowlbytól napjainkig. Egyetemi jegyzet. ISBN 978-963-308-185-3

[mmmnmnm]

Mark Fisher: A Depresszió Privatizációja, 'Hauntology', és a kapitalista Realizmus

Szerző: Florian Fricke

Radió műsor: Zündfunk Generator a Bayern 2 rádión 

Eredeti adás: 2014. június 1.

Utolsó adás (Mark Fisher halála alkalmából): 2017. január 16.

Eredeti adás podcast (németül): link 

Kép forrása: Jacobin magazine

Fisher

“Jól emlékszem még a bányász sztrájkra (Angliában – a szerk.), és ahogy mentek vissza a bányászok 1985-ben dolgozni. Rögtön érzések törnek fel bennem – a totális vereségnek az érzése. Tizenhét éves voltam, akkor még nem értettük ennek a vereségnek a következményeit. Nyilván rosszul éreztük magunkat, de még rosszabbul éreztük volna, ha értettük volna a katasztrófa mértékét. A 80-as évek hátralévő részét csak úgy tudtuk elviselni, hogy elhitettük magunkkal, hogy csak átmeneti időszakról van szó. De politikailag csak még rosszabb lett – egész az elviselhetetlenségig.”

Szerző

Az brit kultúra kutató Mark Fisher a közép-angliai régióban East Midlandsben nőtt fel. A derbyshire-i és nottinghamshire-i grófságokban sok szénbánya volt, ma már csak kettő. Fisher az 1984/85-ös angol bányász sztrájkot közvetlenül élte meg. A sztrájk egy évig tartott, egy hosszúra nyúlt végjátékkal a karizmatikus Arthur Sargill vezette bányász szakszervezet és a Falkland-szigeteket visszafoglaló friss háborús hős, Margaret Thatcher között. Thatcher 20 veszteséges szénbányát akart bezáratni és továbbiakat privatizálni – gazdasági értelemben érthető kezdeményezések. De ez egy tudatos provokáció is volt, hogy az általa gyűlölt szakszervezeteknek véget vessen. A szakszervezetek ereje, akiket Thatcher az állam belső ellenfeleinek tartott, megtört a hosszú harc után.  

A bányász sztrájk a nagy fordulópont Nagy-Britannia újkori történelmében. A hatása az érintett régiókban még mindig érezhető. A 90-es évek filmjeiben mint az "Alul semmi" (The Full Monty, a szerk.) és a "Fújhatjuk!" (Brassed Off, a szerk.) érezni lehet ennek a traumának az utózöngéit, valamint azokat a társadalmi változásokat, amiket a régi iparágak hanyatlása okozott Anglia északi részén. A szociáldemokrata Angliát nagyjából elintézték. A Labour Party (munkáspárt, a szerk.) dramatikusan vesztett jelentőségéből a munkások körében, mert a párt a sztrájk alatt nem támogatta őket. Csak Tony Blair alatt tudott mint neoliberális New Labour Party újjá születni. Maggie Thatcher azonban egyszer és mindenkorra utat tört a saját, gazdaságot és államot érintő neoliberális újrarendezésének. De ez Mark Fisher szerint sokba került – túl sokba.  

Mark Fisher részmunkaidős docens (2014-ben, a szerk.) zene kultúra, média, és kommunikáció területeken a londoni Goldsmiths egyetemen, a világ egyik legjelentősebb művészeti akadémiáján. A 2009-es "Kapitalista realizmus alternatíva nélkül" című esszéje (eredeti címe “Capitalist Realism - Is There No Alternative”, a szerk.) tavaly nálunk is megjelent (Németországban, a szerk.). A popkultúrából és a mindennapi életből vett példákkal egy pontos és szemléletes analízisét mutatja a neoliberális viszonyoknak és azok ránk, a homo oeconomicusra vonatkozó hatásait. Thatcher híres szlogenjére utalva, “There is no alternative" (nincs alternatíva, a szerk.) Fisher a következőképp írta át az első fejezetet: "Egyszerűbb a világ végét elképzelni, mint a kapitalizmusét."

Fisher így folytatja: "A bányák bezárását azzal indokolták, hogy nem gazdaságos a további üzemeltetésük. Így lettek a bányászok egy proletár románc szereplőivé, amely bukásra volt ítélve. Az 1980-as években folyt a harc a kapitalista realizmusért. Akkor erősödött meg, amikor Margaret Thatcher doktrínája "Nincs más alternatíva." – velősebben a kapitalista realizmust nem lehet összefoglalni – egy brutális, magát beteljesítő jóslattá vált."  

Szerző

Az új könyvében, a "Ghosts of my Life" című esszé kötetben Fisher egy szerinte beteg társadalom kulturális tüneteire koncentrál. Jaques Derrida filozófus egy kifejezését használja fel, a "hauntology"-t (mostantól hauntológia – a szerk.), amely pár éve tűnt fel blogokban és kultúra rovatokban. A kifejezés egy szóösszetétel a "haunt" (kísért) és ontológia (a létezés tana, lételmélet) szavakból. Derrida ezzel a kifejezéssel eredetileg arra utalt, hogy Európa a jövőben is régi, a kommunizmus szellemeinek lesz megszállottja – mert a szociális problémák száma a kapitalizmusnak köszönhetően nem lett kevesebb. Ezzel szemben Fisher a hauntológia jelenségét mai zenészekre, mint például az elektronikus zenészre Burial-re vonatkoztatja. Fisher szerint ő a mély-melankolikus számaiban egy olyan jövő elvesztése okozta depressziót dolgoz fel, amely jövő sosem következett be. Mi, a kapitalista rendszer egyszerű eszközei, foglyok vagyunk egy örökké tartó termelés és konzum mókuskerekében, ahol se előre se hátra nem jutunk. Így keressük a boldogságot egy állandó, sekély média áradatban, amely látszólag boldogít, de valójában elszomorít.  

Fisher

"Ha valaki azt mondaná, hogy elviselhetetlen körülmények között kell élned, az pszichésen hatna rád. A két könyvemben egy ilyen hatásnak a pszichés következményeit próbálom vizsgálni, amelyek vagy fokozott melankóliában vagy látens depresszióban mutatkoznak. Nincs más lehetőség. Ha arra kényszerítenek, hogy olyan dolgokhoz szokjunk hozzá, amik depresszívvé tesznek, és nem sikerül, akkor melankolikusok leszünk."

Szerző

Nem véletlen, hogy Mark Fisher pont a popzenét veszi példának, hogy a neoliberális kapitalizmus életünkre gyakorolt következményeit vizsgálja. Simon Reynolds zene kritikus a 2011-es "Retromania" című könyvében a popzenét egy olyan végtelen újrahasznosítási hengernek írja le, amelyben hiányzik mindenfajta jövőkép. A múlt értékeit a végtelenül terjedő virtuális Internet lufi tartja fogva. Simon Reynolds és Mark Fisher rokon lelkek, egymásra hivatkoznak, viszont Fisher egy kritikusabb politikai szemléletet képvisel. Jóllehet elsősorban brit körülményeket ír le, ezeket általánosítani lehet. Simon Reynold "Retromania" könyvével már foglalkozott a Zündfunk Generatorban (a jelen anyagot készítő rádió műsor, a szerk.). Ma Mark Fisherrel foglalkozunk, a jelenkori poppal és társadalmunk helyzetével. Mark Fisher szerint a kreatív jövő elvesztése és a neoliberalizmus megerősödése összefüggnek – egy figyelemre méltó tézis.

Szerző

A híres Goldsmiths egyetem nem messze a londoni centrumtól, délkeletre fekszik, tele kávézókkal, mindenhol wifi. A főépület bejáratánál vizsgák alatt csönd van, de most dúl a késő délutáni tanítás utáni pezsgés. A Goldsmiths híres alumnival büszkélkedhet, úgy mint John Cale, Linton Kwesi Johnson, Damon Albarn, Damien Hirst, Steve McQueen és James Blake. Mark Fisher ül a kis irodájában, egy introvertált, érzékeny 40-es éveiben lévő férfi, aki a divat tudatos Londonban már csak a bő, minden hiúságot nélkülöző ruháival is kitűnik. Korábban ő maga is Londonban élt, de ma már nem engedheti meg magának. London az egyik legerősebb nemzetközi mágnes – a dzsentrifikáció terjed, a legabszurdabb lakbért is megfizetik.  

Fisher karrierje mint pop kulturális kommentátor későn kezdődött. A 90-es években csak kevés cikket publikált és annak ellenére, hogy filozófiából és irodalomból doktorált, nem sikerült neki komoly akadémiai karriert elérnie. Csak amikor a 2000-es évek elején Simon Reynolds köreiben bloggolni kezdett, figyeltek fel rá és a "k-punk" című blogjára a kritikusok. A „Ghost of my Life” című könyvében, hasonlóan mint Simon Reynolds a „Retromaniá”-ban, a jövőkép hiányáról beszél a populáris zenében. A pop forradalmi ereje mintha megtört volna, az utánzás a divat: régi stílusokat és hősöket misztifikálunk és másolunk. Míg a kialakult állapot leírásában nagyjából egyetértenek a szerzők, Mark Fisher más megközelítéseket használ az okok megértéséhez.

Fisher

"Simon teljesen az Internetre koncentrál, a múlt óriási súlyára, ami online mindig rendelkezésünkre áll. Teljesen egyetértek vele, csak kiegészítem társadalmi és kulturális körülményekkel. Itt az Egyesült Királyságban a kulturális infrastruktúra eltűnőben van: a közszolgálati média megszűnőben, a zenei újságírás egyre ócskább. A neoliberalizmusról van itt szó, a kapitalista realizmusról és a szociáldemokrácia szétveréséről, ami által én közvetlen támadást látok a kulturális aktivitás lehetőségére. Nagy-Britanniában a zenét az állam közvetlenül sosem támogatta, legalábbis sikeresen nem, de közvetve igen. Szociális segélyekre, lakhatási támogatásra, lakás építésre és más állami támogatásokra gondolok, amelyek lehetővé tették, hogy valaki kreatív munkát végezzen. Ennek a szociális infrastruktúrának a megszűnésével nem marad idő kreativitásra - röviden ez az én tézisem. Persze ez csak spekulatív, nehéz bizonyítani. De tény, hogy az innovatív zene eltűnése nem csak az Internet elterjedésével függ össze, hanem a neoliberalizmus sikertörténetével is."

Szerző

Tehát a brit jóléti állam kibelezése mint a kreativitás gyilkosa. Érdekes, mert a neoliberális körülmények pont hogy lehetővé tették, hogy mindannyian életművészek legyünk: a magunk maximálisan rugalmas, állandó újradefiniálása, magunk prezentálásának a kényszere, nem csak a Facebook-on. Viszont tényleges kreativitásra nem marad idő. Mark Fisher szerint továbbá a neoliberalizmus még a lélekre is veszélyes. Az első tanári állása egy szakközép iskolában volt, ahol a diákok célja az "A level", azaz az érettségi megszerzése volt. A diákok lelkiállapota nyugtalanította. Gyakoriak voltak a pszichés és tanulási zavarok, a gyenge olvasás és írás készség. A helyi társadalom biztosító, a National Health Service szerint, a depresszió mára a leggyakoribban kezelt betegség – és a páciensek egyre fiatalabbak. Fisher "Kapitalista realizmus alternatíva nélkül" című könyvében így ír:

"Nem túlzás azt mondani, hogy tinédzsernek lenni a kapitalista Nagy-Britanniában már önmagában egy betegség. Egy ilyen patologizálással a téma politikai kezelésének lehetőségét csírájában elfojtjuk. A pszichés betegségeket úgy szokták kezelni, mintha a betegség csupán egy kémiai egyensúlytalanság lenne az egyén neurális rendszerében és/vagy családi háttér okozná. Így privatizálják a pszichés problémákat és minden szisztematikus, társadalommal kapcsolatos okot kizárnak."

Szerző

Fisher a diákok különleges depresszív állapotának a következő nevet adta: depresszív hedonizmus. Míg szokásos módon a depressziót a motiváció hiánya és kedvtelenség jellemzi, Fisher a 21. századi depressziót abban látja, hogy képtelenek vagyunk a saját tettvágyunk kielégítésén kívül bármi másra koncentrálni: egy depresszió, amit az élvezetek bőségének zavara vált ki és nem pedig az élvezetek hiánya. Idézi a híres amerikai posztmodern kritikust Fredric Jamesont, aki már a 80-as évek elején megírta, hogy hogy fognak viselkedni a "cyber space" szórakoztató ipar fogyasztói: az időérzet csak egy a jelen pillanatainak, kis digitális mikro-szeleteknek a nem összefüggő sorozata lesz. Fisher a mindennapi tanári munkájában is megfigyelte ezt a fajta paradox tudás konzumot: a diákok például Nietzschét mint egy hamburgert szeretnék befogadni és nem értik hogy Nietzschét pont a megemészthetetlensége által lehet definiálni.  

Fisher

"Egy példa az illusztráció kedvéért: egyszer megkértem egy diákot, hogy tanítás közben ne használja fejhallgatóját. Azt válaszolta, hogy mindegy, hogy rajta van-e vagy sem, mert úgy sincs bekapcsolva a zene. Egy másik alkalommal nem volt a fülén a fejhallgató, de halkan zene szólt belőle. Amikor megkértem, hogy kapcsolja ki, azt válaszolta, hogy még ő sem hallja a zenét. A fejhallgató közelsége vagy a tudat, hogy zene szól, amit nem is hall, egy olyan bizonyosságot szolgáltat neki, hogy a zene még létezik és számára elérhető. Így legalább helyette az mp3 lejátszó élvezheti a zenét. A poppot nem úgy éli meg, mint ami befolyással lehet egy nyilvános közegre, hanem mint egy elvonulást a privát fogyasztói örömök közé, mintegy bebetonozva magát a köz ellen." – Részlet a "Kapitalista realizmus alternatíva nélkül" című könyvből.  

“Így töltjük ki az összes érzékelési kapacitásunkat, minden olyan lyukat is, ahol régen unalmunkban kultúrát teremtettünk. Az volt az unalom 1.0, ami mára lehetetlenné vált. Ma nagyon meg kell magunkat erőltetni, hogy unatkozzunk. A 70-es években ez egyáltalán nem volt nehéz, akkor dögivel volt egyhangúság. És ez volt a kulcs a punk és a post-punk megszületéséhez, mert valamit kellett kezdenünk az időnkkel. Ma az időnk előre be van táblázva, és én ezt értem "depresszív hedonizmus" alatt. Minden pillanatban lehet örülni valaminek, ugyanakkor ott van egy levertség, egy erős az örömökkel összefüggő hiányérzet. Ez aztán egy állandó kényszerességet alakít ki, aminek rabjai maradunk. Nem tudunk könnyen kikapcsolni. A depressziót elnyomjuk, mert a szórakozás mindig az első a sorban. Ez a szórakoztatási mátrix mindig a rendelkezésünkre áll a smart phone-ok és társaikon keresztül. Drake, a kanadai rapper számomra a 21. század egyik legjobb példája a depresszív hedonizmus érzésének megfogalmazására. Ő mindig és mindent megad magának. Ez a sor: "we threw a party, we threw a party" – egyszerűen borzalmasan szomorú.” 

Szerző

Drake, színész és rapper, a "Marvin's Room" című számával a "Take Care" című második albumáról. A társadalmi depresszió Nagy-Britanniában nem új jelenség, csak úgy hemzsegtek a depresszív időszakok, így a depresszióról mint nemzeti betegségről beszélhetünk. Például a hosszú viktoriánus kor annak korai indusztriális nyomorúságával, ahogy azt Charles Dickenstől is ismerjük, vagy a háború utáni időszak, eltekintve a 60-es éves “Swingig London”-jától. A Joy Divisionről szóló filmekből ismerjük, hogy a sötét Manchester és környéke mennyire formálta a zenekar neurotikus hangját és Ian Curtis elveszettnek tűnő énekét. Ian Curtis és a generációjának más énekesei képesek voltak kifejezni az érzéseiket. Pont ebben látja Mark Fisher a különbséget a jelen depresszív hedonizmus jelenségéhez képest.

Fisher

"A Joy Division nyilvánvalóan depresszív volt és ezt egy olyan formában tudták kifejezésre juttatni, ami előtte ismeretlen volt. A depresszió mint a zene tárgya jelenik meg. A brit depresszív időszakok közül a 60-astól a 90-es évekig terjedő időszakban egy sor új stílus jelent meg, amelyek teljesen új zenei élményt hoztak létre. A különbség a mához képest az, és erről sokan megfeledkeznek, hogy ezek a stílusok tele voltak negatívitással. Egész egyszerűen azt mesélték el, hogy milyen depresszív minden. Manapság sokkal kevesebb negatívitást találunk a zenében, azért mert annyira a tudatalatti, szubjektív negatívitás hatása alatt állunk, hogy semmit nem tudunk ellene tenni – de azért is, mert alacsonyabbak az elvárások. A punk mítosza többek között abban áll, hogy egy vigasztalan, steril formát testesít meg. De mához hasonlítva egyáltalán nem vigasztalan. Manapság nehezünkre esik kifejezni a negatívitásunkat. Kisajátítjuk azt, ami számomra ugyancsak a neoliberalizmussal függ össze. Ahelyett, hogy elválasztanánk a negatívitást a személyünktől, "hiperperszonalizáljuk" azt. Problémáink vannak? Azért mert nem erőltetjük eléggé meg magunkat. A negatívitás a művészetben szinte egyáltalán nem jelenik meg. Nem valljuk be magunknak a problémát és személyes teherként éljük meg."

Szerző

Mark Fisher tudja miről beszél, mert maga is hosszú időszakokon keresztül depressziótól szenvedett. Gyötörték a szűk akadémiai korlátok, amelyek keretében doktorálnia kellett, később pedig az, hogy a doktori címe ellenére nem talált megfelelő munkát. Haszontalannak és kívülállónak érezte magát. Csak a k-punk című blogja hozott változást. Az akadémia béklyók nélkül írva ki tudott szakadni a saját depressziójából és az egészet egy teljesen más kontextusban tudta szemlélni. Fisher életműve tulajdonképpen azon a probléma felvetésen alapul, hogy megismerje saját depressziójának a gyökereit. 

Fisher  

“A stressz privatizációjáról van szó: sok munka, növekvő bizonytalanság, csökkenő fizetések. Mindezek depresszívvé tesznek és magunknak kell megküzdeni a problémákkal. Régebben voltak még közvetítők, például a szakszervezetek, akik segítettek. Ma nem a szakszervezethez, hanem egy orvoshoz küldenek – vagy csak szedj be valami gyógyszert. Ez az elmúlt 30 év története.”

Szerző  

A mai London olyan mint a neoliberális rendszer legbelső bugyra. Semmilyen más világvárosban nincs ennyi milliárdos. Egész pontosan 71. Aztán jön Moszkva 48-al, New York 43-al és San Francisco csak 42 szilícium-völgyi milliárdost tud felmutatni. Viszont abszurd módon a londoni gazdagok közül keresik a legkevesebben Angliában a pénzüket. Azért laknak ott, mert nem kell adót fizetniük, és mert a kensigtoni és chelsea-i ingatlanok a magas árak ellenére egy biztos befektetés. Óriási Londonban a magamutogatás, már a legalsó korosztályokban is. Hatalmas a reprezentációs nyomás. 

Az első londoni estémen egy pub kerthelységében egy beszélgetés fültanúja lettem. Három arab üzletember háromnegyed órán keresztül csak a pénzről beszélnek, üzletekről, befektetésekről, és új adóparadicsomokról. Méltatlankodnak, hogy már csak három igazi nulla százalékos adóparadicsom van a földön. Arról beszélgetnek, hogy milyen jó lenne, ha Bulgária is bevezetné az adómentességet. Három másodperc alatt összecsomagolnának. Nedves és hideg van a kerthelységében. A hősugárzó csak időnként megy, az egyik üzletembernek mindig újra be kell kapcsolnia.  

Részlet a "Heat" című amerikai játékfilmből (Szemtől szemben, a szerk.), Michael Mann 1995-ös klasszikusából. Egy mániákus zsaru (Al Pacino), akinek kisiklik a házassága, üldöz egy elfoghatatlan profi bűnözőt (Robert De Niro). Ebben a jelenetben elmennek beszélgetni egy bárba és megállapítják, hogy valójában mennyire hasonlók, és hogy szükségük van egymásra. Mark Fisher szerint ez a dialógus egy egyértelmű előfutára a neoliberális realitásnak.

Fisher

“Egy fajta gyökértelenség van jelen a filmben. Ha a "Heat"-et összehasonlítjuk a "Good Fellas"-al (Nagymenők, a szerk.), Martin Scorsese maffia klasszikusával, ami mindössze öt évvel korábban jelent meg, az utóbbi film tele van helyi sajátossággal, ahol a helyszínek és a szimbolikus rituálék fontos szerepet játszanak. A "Heat" az ilyen elemektől teljesen mentes. Neil McCauley, a szerep amit Robert De Niro játszik, olyan mint egy üzletember és egy üzletembernek is tartja magát. A fenti híres jelenetben Al Pacinonak azt mondja: ha ebben a játékban meg akarsz maradni, nem szabad semmihez és senkihez kötődnöd. Késznek kell lenned, egy másodpercen belül mindent feladni, ha a hátadban érzed a forróságot. Erre utal a film címe. Az önzőség és a feltétlen rugalmasság érzése miatt, ahol a helyi hovatartozás és rítusok már nem fontosak, a "Heat" számomra a 90-es évek egyik alapvető filmje. Megalapozta azt, amiben ma élünk.”

Szerző

A "Heat" hidegségétől, ami legalább mint film jól működött, ugorjunk egy újabb filmhez, Christopher Nolan 2010-es "Inception"-jéhez ("Eredet", a szerk.).

Az "Inception" tökéletesen megtestesíti a mai mozit domináló effektekkel teli blockbusterek tartalomtalan felületességét. Egy futurisztikus tolvaj moziból egy intellektuális akciófilmet akar csinálni. A kihagyhatatlan Leonardo DiCaprio egy mester tolvajt játszik, aki ipari kémkedésre szakosodott. A legújabb trükkje az, hogy az álom-tolvaj módszer segítségével beférkőzik az áldozata tudatalattijába, hogy így fontos információkhoz jusson. A film több egymásba ágyazott álom-szinten játszódik. A cselekmény pontos követése szinte lehetetlen. Két és fél óra harsogó Hans Zimmer zene és egy pszeudó-komplex sztori elkábítja az agyat és nem okoz mást mint depresszív ürességet.

Fisher

"Minél többet gondolkozom az Inceptionről, annál jobban úgy tűnik, hogy ez egy szimptomatikus filmje a 21. századnak. Hogy miért? Mintha feje tetejére állítanánk Hitchcockot. Hitchcock egy természetes környezetbe helyezi a thrillert, ami álomvilágként hat, mintha egy szürreális festmény lenne. Nolan viszont az álomvilágra redukálja az egészet. A film kizárólag egy álomvilágban játszódik, de csak unalmas hotel szobákat és sivár plázákat látunk. Nem tudom, hogy ez szándékos-e, de számomra a film igazi ereje a tudatallattinak ez a kimerülése, ami már nem működik mint erőforrás. Ami marad az egy borzalmas üzleti világ álomképe. És az idő fogalom, amit a film közvetít: mindig valami félbeszakad, nem tudunk megpihenni egy álomban sem, mert bármikor eltörölhetik. Ez a fajta rohanó időérzet általában igaz a 21. századra. Nehezünkre esik azokra a dolgokra koncentrálni, amivel foglalkoznunk kéne. És ez azzal az alapvető problémával van összefüggésben, hogy nem vagyunk képesek új eredeti termékeket létrehozni. Mert az olyan fokú elmélyülést igényelne, amit manapság nehéz biztosítani.”  

Szerző

Öt napja járom a Tube-ot, a londoni metrót. Nem láttam senkit normális újságot olvasni: sehol egy Guardian, Idependent, vagy Times. Csak tabloidok és az ingyenes Evening Standard, ami estére teleszemeteli a metró kocsikat. Az utasok 80 százaléka a smart phonját bámulja – persze lehet hogy újságot olvasnak. Egy buszon két teenager mögött ülök, fiatal brazil turisták. Egyfolytában fényképeznek: Westminsteri apátság, Trafalgar tér, és így tovább. A fotókat azonnal posztolják valamilyen portálra, amiket a barátok azonnal kommentálnak. A tér és az idő határai szétfolynak.

A hauntológia kifejezést Jaques Derrida francia filozófus, a dekonstrukció megalkotója vezette be a Marx kísértetei című könyvében. A könyvben arról van szó, ahogy a marxizmus szelleme a vasfüggöny lehullása utáni Európában kísért. Miközben a nyertes rendszer a kommunizmus bukását ünnepli, Marx tézisei és a viszonyok helyes analízise továbbra is fennállnak – a kommunizmus kísértete tehát, ahogy azt Marx a Kommunista Kiáltványban is nevezi, a múlt és egyben a jövő kísértete marad. Mark Fisher A Ghost of my Life című könyvében a hauntológia fogalmát a zenei kultúrára alkalmazza.

Filozófusok mint Virilio és Jean Baudrillard már rég felismerték, hogy a “tele” technikák a tér és az idő összeesését eredményezik. A Marx kísértetei könyv mint Derrida értelmezéseként olvasható. Arról van szó, hogy távoli eseményeket tudunk szimultán sugározni. Se Baudrillard, se Derrida nem élte meg annak a tele technikának az elterjedését, ami az idő és tér összefonódásáért a legradikálisabban felelős: a cyber space. A cyber space egy fontos okot szolgáltat arra, hogy a hauntologia jelenségét és a 21. század eleji popkultúrát összefüggésbe hozzuk. Azért mert a cyber space nagyban szabályozza a kultúra értelmezését, elterjedését és befogadását.       

Fisher

“Széthullott az időérzékünk. Az amerikai irodalom- és kultúra kritikus Fredric Jameson már a 80-as években az időbeliség megváltozásáról írt, arról hogy az idő és a történelem érzékelése változóban van. Az egyes kulturtermékek már nem kötődtek egy bizonyos időhöz. Már akkor léteztek ezek a tendenciák. Mégis, egy 80-as évekből származó dalt meg lehetett ismerni, hogy az a 80-as évekből való. A 21. században ezek a bizonyosságok eltűnnek. Nem tudjuk, hogy hogy kell szólnia egy dalnak a 21. századból. Nekem sok zene esetében feltűnt, hogy nincs kapcsolata a mosthoz, és hogy csak véletlenül születtek a mában. Egy különbség Simon Reynolds és köztem, hogy számomra a retro kategória nem létezik, mert szerintem már minden retro. Ha a zenét nem hívjuk retronak, mert egyértelműen az, akkor már nincs is értelme ennek a megkülönböztetésnek. Szóval mi nem retro? Számomra a hauntológia annak az egysíkú és homogén időnek és kulturális időszaknak az érzése, amiben bármiféle specifikus ismertetőjel hiányzik.”

“Mit tehetünk? Ne vegyünk tudomást az egészről és és kerüljük az olyan anakronisztikus kifejezéseket mint a retro? Inkább vizsgáljuk meg a szétört idő kudarcát. Szerintem ez a törés a fő aspektus a hauntológia és a zene viszonyára vonatkozóan, ez az ami a mai zeneipar zsákutcáit láthatóvá teszi. Számomra ezen a területen a legfontosabb művész Burial. Az ő zenéje a modern zenei történelem egy olyan időszakára vonatkozik, ahol a jövő még szerepet játszott és az idő kulturális lokalitással rendelkezett – amit Simon Reynolds hardcore kontinuumnak nevezett: jungle, 2-step, garage, azaz a legérdekesebbek a 90-es évek brit zene stílusai közül. A 90-es években még hittek egy soha ki nem apadó jövőben. Amikor egy műfaj elhasználttá vált, már jött is a következő. 2006-ban, amikor megjelent Burial első lemeze, ez már nem állt fent. Nem volt utánpótlás, és Burial zenéje mintha ennek tartott volna tükröt. Az ő hangzása utal a korábbi stílusokra mint jungle, 2-step, garage: mintákra, a hangulatra, a jövő zenéjére. De az ő hangzása egyben azt is mondja, hogy nincs jövő, nincs újítás.”

Burial ‎– Distant Lights (HDB003) by Burial

Fisher

“A hardcore kontinuumra való hivatkozások mellett halljuk még egy bakelit lemez sercegését. Ez a sercegés nyilvánvalóvá teszi, hogy a múltban vagyunk. Ez már nem a jelen. Valami eltűnt, az idő széthullott. A zenei hauntológia tehát nem adja meg magát az idő eltűnésének, hanem mint egy diagnózis hallhatóvá teszi a társadalmunk betegségének az okát. Ez Burial értelmezése. A nosztalgia témát egy olyan modern korszakra vonatkoztatva, amikor még volt jövőkép, mások is feldolgozták, mint például a Ghost Box kiadó, főleg a BBC Radiophonic workshopjára utalva a 60-as és 70-es évek futurizmusából.”

Szerző

A Belbury Poly projekt a Ghost Box kiadón jelenik meg. A Ghost Box hangesztétikájához Mark Fisher a következőt írja a Ghosts of my Life-ban:

"A Ghost Box Music megjelenései a posztmodernben ismert idézet-hadjárat ellenpontjának tekinthető. A posztmodern egy névjegye, hogy kiírtja az unheimlich-ot (a "kísértetiest" – a szerk.), ill. hogy az ún. nemtudást a mindent jobban tudás és egy nagyon erős öntudat váltják ki. Ezzel szemben a Ghost Box a feledésbe merült dolgokra és azokra való pontatlan emlékezésre koncentrál, és ezek önálló felidézésére. Amikor sample-alapú zenéket hallgatunk, mint a jungle vagy korai hip-hop, sokszor lehet "déja vus" vagy "déja entendus" érzésünk – amikor egy ismerős, a sampling által elidegenített hang befészkeli magát a fülünkbe, anélkül, hogy felismernénk. A Ghost Box kiadványok egy fajta mesterséges déja vus-t idéznek elő. Azt hisszük, hogy egy eredeti 60-as, 70-es évekből való felvételt hallunk: tehát nem egy hamis, hanem egy szimulált emlékezésről van szó. A szellemek a Ghost Box féle hauntológiában olyan elveszett kontextusok, amik ezeknek a zenéknek a keretét adják: régi TV műsorok, nem megvalósult sorozatok, folytatás nélküli próbafilmek."

“Ott van még James Kirby, aki a The Caretaker projektjével ugyancsak sokszor alkalmazza a bakelit sercegő hangját.”  

An empty bliss beyond this World by The Caretaker

“Az érdekes az, hogy ezek a művészek egymástól függetlenül alakították ki a stílusukat és mégis mindannyian ugyanazon egzisztenciális téma köré csoportosulnak, amit én hauntológianak hívok.“

Szerző

Hogy milyen messzire mehet el a vintage hatás iránti lelkesedés és a technika, ami ezt lehetővé teszi, azt a következő Neil Young album mutatja. Az "A Letter Home" című albumot teljes hosszában egy régi Voice-O-Graphban vették fel, ami egy 1947-ből származó telefonfülkére emlékeztető felvevő készülék. Az alábbi felvételen Neil Young Jimmy Fellon showjában mutatja be a készüléket, ami a zenét egy egyszerű mikrofonnal veszi fel és azonnal a vinylre karcolja. Jack White sok keresés után talált rá egy darabra, amit aztán tökéletesen restaurált. Az eszköz most a nashville-i studiójában áll.

Így sisteregnek a múlt szellemei és figyelmeztetnek minket arra, hogy egy kulturális időhurok foglyai vagyunk. De kik a jövő kísértetei, akikről Mark Fisher beszél? Nála is Marxról van szó mint Jaques Derridánál?  

Fisher

"Egy soha be nem következett jövő szellemeiről van szó. A 21. század nagy kísértete. Erről a jövőről nincs konkrét elképzelésünk, mert egy állandó változást vártunk. A 20. században hozzá voltunk szokva új benyomásokhoz, új hangzás világokhoz, olyan zenékhez, amit pár hónappal azelőtt még el se tudtunk volna képzelni. Ez teljesen normális volt, ami művészileg táplált és kitöltött minket. Sajnos ez a 21. században megszűnt. Ez alapján kell vizsgálni a problémát. Nem arról van szó, hogy a 20. századi zene jobb volt mint a mai. Hanem arról, hogy mi zavarta meg a fejlődést, hogy a zene már nem tud tovább fejlődni? Van bennünk egy alapvető igény az új, az ismeretlen iránt. Viszont ma mindent ismerősnek érzünk. Ez az ami a 21. századot megkülönbözteti a korábbi időszakoktól."

Szerző

Ha bizonyos időközöket veszünk, ami mentén megvizsgáljuk a pop fejlődését, meglepő eredményre jutunk. Vegyünk például egy 20 éves távolságot. Hasonlítsuk össze Elvis Presleyt 1955-ből a Kraftwerkkel 1975-ből. James Brownt 1965 Tenor Sawval 1985. David Bowie 1974, Underworld 1994. Ezeket a stílusokat egy világ ha nem egy galaxis választja el. De vegyünk egy fiatal zenekart, akik abban az évben törtek az angol toplista élére, amikor Burialnek megjelent az első lemeze, 2006-ban. És akiket a zenei sajtó az egekig magasztalt, akiket az NME mint a generációjuk legfontosabb zenekaraként ünnepelt: az Arctic Monkeys.

Fisher

"Amikor először hallottam az Arctic Monkeyst, komolyan azt hittem, hogy ők egy zenekar 1980-ból – és nagyon kevés dolog szól ez ellen. Azóta változott a stílusuk, szerintem most még unalmasabbak. Az én tesztem ez: ha visszamennénk időben, el tudnánk képzelni a zenekart egy akkori playlistben? Hogy szólna? Az mondanák, hogy wow, jó kis modern zene. De az Arctic Monkeyst nem mint retro zenekart pozícionálták. Ők voltak a tökéletes példája egy 21. századi modern zenekarnak. És pont erről beszélek. A rockzene retronak és visszatekintőnek való elfogadása annak a folyamatnak része, hogy normalizáljuk ezeket az anakronisztikus állapotokat."

Szerző

A rock zene már egy ideje megszűnt egy megújuló műfajnak lenni. Már a Nirvana is fél lábbal a múltban élt és Kurt Cobain öngyilkossága egy lázadó ember kapitulációja is volt a piac törvényeivel szemben. De mi a helyzet az elektronikus zenével? A house és a techno fogyasztói műfajok azzal a céllal, hogy minél több vendég legyen a tánctéren. A minimál rabságából kiszabadulva sok dolog újra lehetővé vált, de kevés igazán új. A dubstepben, az utolsó stílusban Simon Reynolds hardcore kontínuum koncepciójában, volt lehetőség, még ha csak egy disztópikus jövő zene létrehozására is – Burialre például tekinthetünk, mint egy dubstep formálta zenész.

Fisher

"Számomra a dubstep egy jó példa egy 21. századi műfajra. Egy saját 21. századi hangot ad, még akkor is, ha a dubstepet el lehetne képzelni a 90-es években is. Evvel szemben a jungle nem létezhetett volna a 80-as években, talán a drum and bass, mint elméleti lehetőség, de az sem igazán. Dubsteppet könnyen el tudnék képzelni egy 90-es évek beli klubban. De valamiért nem alakult ki előbb. Szerintem Burial nem egy dubstep zenész. Persze, a Hyperdubon jelentet meg zenét, ami miatt a dubstepre asszociálunk, break beatet és sok basszust használ. De számomra ő egy önálló producer, akit főleg az érzelmi oldala tűntet ki. A dubstep műfajban inkább az a tipikus, hogy kiveszik belőle az érzékiség, az az érzékiség, ami a 90-es évek brit tánczenéjét jellemzi. A jungle-ről és a drum and bass-ről szokták azt mondani hogy érzelem mentesek, de ez nem igaz – ezt már Simon Reynolds is megírta. Ezeknek a műfajoknak is a rave kultúrában van a gyökere, ami pedig nagyon erős érzelmi töltéssel rendelkezett – eufória, félelem vagy mindkettő egyszerre. Sokszor volt az érzelem forrása indirekt, például a 2-stepben a r'n'b-n keresztül volt jelen.

Számomra Burial ereje pont abban áll, hogy ő ezt az emocionális vonalat megtartja, sőt erősíti – talán nem tudatosan – azáltal, hogy kifejezi a 21. század mély szomorúságát. A 21. századi Londonnal kapcsolatos szomorúságot is. Burial zenéje ennek a városnak az átélésében gyökerezik. Amit Edward Hopper a 20. századi amerikai városokkal kapcsolatban kifejezett, azt csinálja ma Burial Londonnal: a képek, amiket megidéz a zenéje. Van egy Burial szám, ahol az emberek a McDondald's-ben ülnek és ő pontosan kifejezi azt az hangulatot, ami az erősen megvilágított fast food láncok éttermeiben uralkodik."

Szerző

Nem muszáj Londonban a McDonalds's-ba menni. Van fast food dögivel, a zsíros fish and chips, a csirke nuggets és az elvitelre kínai mindenütt jelenlevő horrorja. De a jó konyhából is óriási a választék. A dzsentrifikált hipszter East End tele van kávézókkal, a nagy flat white 2 font 70, hozzá egy jó sajt tortát, vagy inkább egy monster browniet? Az elegánsan restaurált pubban egy pint IPA, ha úgy tetszik a ház saját főzéséből, 5 fontba kerül. Mindig tökéletes service, mindenhol ugyanaz a megjátszott barátságosság. Smile. Have a nice day. Ciao. És kilépünk a szitáló esőbe és az utcák és pályaudvarok szűnni nem akaró nyugtalanságába, az öltönyösök közé a metróba. Minden kosztüm tökéletes. London utolsó punkja a camden town-i metró megálló bejáratánál áll, egy szomorú emlékmű a turisták folyamában, akik rajta keresztül a híres piachoz igyekeznek. Egy táblát tart a kezében. Nem akarom tudni mi van ráírva.

A "Kapitalista realizmus alternatíva nélkül" német kiadásának utószavában Mark Fisher egy lehetséges alternatívát vázol. A Occupy mozgalom, ami a londoni tőzsdét is elfoglalta, a diák sztrájkok a brit egyetemek megszorító intézkedései ellen, és a híres 2011-es rendbontások, amikor több napon keresztül üzleteket fosztottak ki, ez mind képtelen volt megrengetni a kapitalizmust. Fisher a következőt írja:

“Fennáll a veszély, hogy politikai csoportokat elragad a lelkesedés, ami aztán csalódottságba és pesszimizmusba csap át. Egy tartós infrastruktúra kiépítésére van szükség, ami képes a forradalmak kudarcaival megbirkózni – és nem feltétlenül egy lenini minta szerinti pártra gondolok. Egy emlékezet nélküli mozgalom nem tud tanulni. Szokták itt Samuel Beckett aforizmáját idézni, hogy "Próbáld újra. Bukj el újra. Közelebb jutsz.", de a bukással szemben a baloldal túlságosan elnéző.”

“Még ha a szocializmus drámaian meg is bukott, az emberek a kapitalizmus egy alternatíváját élték meg benne. 1989-ben ez az alternatíva eltűnt és nem lépett a helyébe semmi. A kommunizmus szelleme egy alternatív életet szimbolizál, és nem hiszem, hogy ennek az igénye eltűnt volna. Viszont a hit, hogy lehetséges ebbe az utópikus világba költözni és élni benne, az elmúlt 20, 30 év során elkopott. Nem hiszem, hogy a következő alternatívát kommunizmusnak kellene neveznünk. Valószínűleg szükségünk lesz egy másik névre. Majd annak idején tudni fogjuk – jelenleg még biztos nem tudjuk.”

Szerző

Reméljük hamar meg fogjuk tudni. Mert nem szeretnénk úgy végezni mint Jack Nicholson Stanley Kubrick Ragyogás című filmjében. Ez a film Fisher számára egy további példa a hauntológiára. A film a zenész James Kirby The Caretaker projektje számára is a fő inspirációs forrás volt. "The Caretaker", magyarul a gondnok, a film talán legkísértetiesebb momentumára utal, amikor Jack az óriási elhagyatott hotel WC-jében a bar tenderrel beszélget. Jack a szemére veti, hogy a hotel virágkorában a 20-as években megölte feleségét és a lányát. De Grady, a csapos, biztos benne, hogy itt mindig is Jack volt a gondnok. A beszélgetés természetesen csak Jack beteg fantáziájában létezik.  

Fisher

"Jack Nicholson egy olyan embert játszik, aki a történet végére csupán egy nézőjévé válik saját révületének és aki képtelen bármilyen önálló cselekedetre. Egy trauma hajtja, ami őt csak egy médiumnak választotta, amiben újjá tud születni. A szereplőt egyre jobban a múlt szellemei vezérlik, neki a jelen már csak teher. A múlt kisiklatja és a jelen határai elmosódnak. Ez a metafora nagyon jól leírja a történelem, a cselekmény észlelésének, tudatosításának hiányát, ami számomra a hauntológia problémája."

Németből fordította: Bokor Péter

[csacskamacskamocska]

Mindenkivel baj van?

Van a dianetika, aminek ugye az a lényege, hogy visszavezetve téged az életvonaladon, feloldják az összes traumát. (iszonyatosan leegyszerűsítve) és innentől csak gondoznod kell magad, hogy időnként megtisztítsd a lelked (és a tested) az újabb traumától. Azért a tested is, mert ha jól emlékszem Hubbard (a szcientológia atyja) már korábban azt írta, hogy a traumáknak vannak sejtszintű lenyomatai, aztán később a kutatók rájöttek, hogy a traumák DNS szinten képesek megváltoztatni dolgokat, a traumaöröklés egy valós dolog. Helló háborúk, helló holokauszt! És most ide szúrjuk be, hogy nem vagyok szcientológus. Ezek csak infók. Keresztbe-kasul beigazolódik, hogy tarumák által változunk, fejlődünk, mutálódunk és adaptálódnak dolgok. Őrült izgalmas az egész, ha korábban tudtam volna, kutató lettem volna valahol a pszichológia területén. Mindenkivel baj van és mégsincs mindenkivel baj. Mindenki ugyanúgy traumákon keresztül fejlődik. A tiltások, a megvilágosodások traumák. Csak nem emlékszünk rájuk, ha nem követi utána szenvedés. Felsimerjük, hogy van halál. Aztán rádöbbenünk, hogy az anyánk meg fog halni. Majd mindezt elfelejtjük kb ötvenéves korunkig, amikor viszont valódi trauma, hogy anyánk meghal és valódi szorongást okoz, hogy mi is meg fogunk halni. És a legtöbb embert a szülei halála megváltoztatja. Pedig volt halálfélelme gyerekkorában is. Az mégis pukk, elmúlt. Aztán meg biológiai folyamatokkal együtt valósággá vált. Ez egy piszokegyszerű példa volt a taruma aktiválódásra. De mondhatom azt is, hogy valójában trauma, hogy kisded korodban nem éred el a játékodat és e miatt kezdesz el mászni. Aztán a tested uralmának gyönyöre még össze is kapcsolódik a megszerzés örömével. Elérted, megcsináltad. De egy csecsemő is dühöng, ha valamit nem bírt megcsinálni. A csecsemőkori elhagyatottság vagy testi-lelki elhanyagolás súlyos traumákat okoz. Aztán lépegetünk tovább és trauma trauma hátán, folyton bántanak, folyton megfélemlítenek, folyton becsapnak, elhagynak, elutasítanak, stresszhelyzetbehoznak. Hát még egy nyüves kislabdadobás is lehet streszhelyzet! Ma már kiröhögném a tanárt és mélységesen átérezném, hogy ki nem szarja le a nyominger méréseit. Mi van, ha szarul dobok? Kirúgnak az iskolából? Pótvizsgáznom kell kislabdadobásból? Hahahaha! És pont ez az a változás, hogy dolgok egyszercsak más polcra, más értékelés alá esnek. Vagyis a dolgok nem valóságosak, hanem relatíve léteznek csak. Azok a dolgok is, amiben most vagyunk. Így aztán, vannak emberek, akik többé-kevésbé elfogadhatóan feldolgozták a traumáikat. Vagy akár a traumáik számukra előnyös helyen hatnak. (hogy ez teljesen egészséges dolog-e? A pszichológia szerint, igen). Vagy a megküzdési stratégiájuk, akkor is, ha nem egészséges, de hasznot hoz a közösségnek. A társadalom egyre több pszichés betegséget képes tolerálni, magábaolvasztani. Nyilván azért mert egyre több pszichésen terhelt ember szaladgál. „Régen” a furcsa emberek, az idegbetegek, nehezen találtak párt, jobban kiszorultak a közösségekből. Ám a pszichés zavarok újratelmelik magukat, szóval muszáj elfogadónak lenni. nade vissza. Ha a problémáid nem különösebben terhelik meg a környezetedet, akkor te normális, rendbenlevő embernek számítasz. Ha bármilyen problémádat (mondjuk egy blogon) górcső alá vesszük, akkor a rendszerből (az életedből) kiemelve, tuti problémásnak fogsz tűnni. Kurva ideálok amikhez viszonyítunk.

Néha nézegetek ilyen mitteszer meg kelésnyomogatós videókat. Egyszerre vonz és borzaszt. Többnyire két kérdés foglalkoztat: hogy lehet, hogy valaki ennyire elhanyagolja magát, hogy úgy megy kezelésre, hogy már ilyen iszonyatos állapotban van a bőre/kelése. Miért nem orvos kezeli, hogy meri ilyen láthatóan féltudású emberekre bízni ezt a látható betegséget – akik kesztyű nélkül meg erőszakosan nyomkodják a bajait. na, ez pl pontosan leírja a blogomat. :D Neeeem, ez csak vicc volt. Amit szakember tudott tenni, azt megtette. Úgy engedett el, hogy jól vagyok. És tényleg jól vagyok. Volt amikor nagyon szarul voltam. Tudtam is magamról, hogy nagyon szarul vagyok. Kértem is segítséget. De nem lehet az ember függő egy pszichológustól! Amikről mesélek, azok vizsgálódások. Ez már az én feladatom, hogy feldolgozzak dolgokat vagy helyére tegyek vagy éppen elsmerjem, hogy tévedtem, vagy meglássam a saját felelősségemet. És benne van az is, hogy feloldozzam magam a kötelékekből, ne csak az eszemmel értsem, hogy szabad, hogy jogom van dolgokhoz. És ebben nagyon sokat ad nekem ez a blog. A fél életem elment azzal, hogy nem szabad beszélni a bajokról, mindig mosolyogni kell (a mosolyodba majd beleszeret valaki), nem teregetjük ki a szennyest, és főleg, MI BAJOD LEHET NEKED? Hiszen... és itt jöttek a jó dolgok, amit adott az élet. Innentől az ember rohadtul szégyenli, ha nem érzi jól magát. Pedig van amikor nem. És ez tök normális. Normális, hogy nem vagyunk tökéletesek. Normális, hogy nem vagyunk ideálisak. Normális, hogy vannak bajaink. Még az is normális, hogy nem találjuk a megoldást. Nem jó, de tök normális. :) :) :)

[metalindex-hu]

PENNHURST - Vihar előtti csend

PENNHURST - Vihar előtti csend - http://metalindex.hu/2018/06/03/pennhurst-vihar-elotti-csend/ -

A nyár folyamán az első nagylemez megírására koncentrál majd a nu metalos budapesti Pennhurst, augusztus 18-án azonban ők is fellépnek a Salvus mellett a Depresszió 18. születésnapját megünneplő Barba Negra Trackes koncerten.

“Most a megszokottnál kicsit nagyobb lesz a csend a Pennhurst körül… De ennek nyomós oka van! A pszichés problémák és mentális zavarok kezelése után a budapesti nu metal csapat teljes energiával az első nagylemez dalainak megírásával fogja tölteni az idejét tölteni. Három dal már körvonalazódott is. A srácok szerint egy nyers, agresszív, brutál anyag készül… Legközelebb a Depresszió előtt fognak zúzni a Barba Negra Trackben augusztus 18-án, ahol már egy-két új dal is felcsendül majd!”

  www.facebook.com/pennhurstband

A koncert Facebook oldala

  Ingyenes dalletöltés: www.musicpennhurstband.com

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/gyogynoveny-horoszkop-neked-melyiket-kellene-rendszeresen-fogyasztanod/ Gyógynövény horoszkóp – neked melyiket kellene rendszeresen fogyasztanod?

Szüzeknek kontyvirág, skorpióknak zsázsa… Minden állatövi jegy testének megvan a gyenge pontja, a habitusának megfelelően támadhatják meg…

Szüzeknek kontyvirág, skorpióknak zsázsa…

Minden állatövi jegy testének megvan a gyenge pontja, a habitusának megfelelően támadhatják meg betegségek. De ugyanígy mind a 12 jegy szülöttének megvannak azok gyógynövényei, amelyek segítségével elkerülhetik a problémákat, vagy meggyógyulhatnak.

  Kos: III. 21 – IV. 20.

  Az aktívan élő ember

Habitus: Bátor hozzáállásod a legnagyobb erősséged. Éppen ez okozza a legtöbb problémát. Legfőbb hajtóerőd a győzelemvágy, és ez igen erős versenyszellemet olt beléd.

Betegségre való hajlam: Gyulladás, sérülés, fejfájás, kimerültség, alvásprobléma, idősebb korban emlékezetzavarok, vesekő.

Gyógynövény: Macskagyökér, borsmenta.

Felhasználási ajánlat: Amikor úgy érzed, teljesen kidőltél, akkor jött el a borsmentatea ideje. 2-3 csészével is ihatsz naponta, s hamarosan érzed majd az élénkítő, pezsdítő hatást. Fejfájás ellen is hatásos. A macskagyökérből készült kapszulát lefekvés előtt 1 órával érdemes bevenned. Kiváló álmatlanság ellen, ráadásul másnap nem érzed az egyes altatók szedése utáni kábaságot.

Próbáld ki az illatos, apróra vágott mentával szórt birkasültet! Alufóliába csomagolva párold a sütőben, csak az utolsó 30 percben fólia nélkül süsse pirosra!

Bika: IV. 21 – V. 20.

A béke embere

Habitus: Higgadt vagy és céltudatos. Véleményed határozott, amihez makacsul ragaszkodsz. Békés vagy, de jobb nem kihozni a sodrodból.

Betegségre való hajlam: Torok, hörgők, mandulák, pajzsmirigy, a táplálkozás betegségei, nyakszirtreuma.

Gyógynövény: Hárs, lándzsás útifű.

Felhasználási javaslat: A lándzsás útifű szirup segít köhögésnél és a tüdő megbetegedéseinél is. A neves gyógynövényszakértő, Maria Treben állítja, vértisztító hatását kihasználandó, minden étkezés előtt ihatunk 1 evőkanálnyit belőle.

A népi gyógyászat ősi alapanyaga, a hársfa minden felső légúti betegségnél legyen kéznél! Ihatod teában, naponta többször is, és érdemes hársfamézzel ízesíteni, hogy fokozzuk a hatást.

Ha pajzsmirigy-problémáid jelentkeznek, használj jódozott sót az ételek készítésénél, és kipróbálhatod a japánok csemegéjét, az algát vagy algatablettát.

Ikrek: V. 22. -VI. 21.

A gyorsan élő ember

Borsikafű

Habitusa: Kíváncsi vagy, kicsit szétszórt, mindenhez hozzá tudsz szólni. Ki nem állhatod az unalmat, a tanulást soha nem hagyod abba.

Betegségre való hajlam: Légúti betegségek, váll-, karpanaszok, idegi zavarok, beszédproblémák.

Gyógynövényei: Levendula, borsikafű, citromfű.

Felhasználási javaslat: A levendula meg fog nyugtatni: a legkellemesebb gyógymód este elnyújtózni egy kád illatos levendula-habfürdős vagy -fürdőolajos vízben.

Napi 1 csésze citromfűteától könnyebben visszatér a kedved. Különösen jót tesz, ha hajlamos vagy herpeszre. Köhögés, torokgyulladás esetén gőzölj ezzel a keverékkel: 1-1 ek. szurokfű és kakukkfű, 2 ek. kamillavirág. Ezt leforrázod, fölé hajolsz, és fejed letakarod fürdőlepedővel.

Savanykás, tejfölös ételekhez mindig tégy borsikafüvet (csombort), mert segíti az emésztést. Ha orvosod nem javasolja a túlzott fűszerezést, akkor is jót tesz bors helyett használva.

Rák: VI. 21. – VII. 22.

Az érzelmek embere

Habitus: Ha egy ügy mellett érzelmileg elkötelezed magad, képes vagy makacs kitartással küzdeni céljaidért, nagy meglepetést keltve ezzel környezetedben.

Betegségre való hajlam: Nőgyógy��szati vagy urológiai problémák, gyomor, tüdő, nyálkahártyák, vizesedésre való hajlam, szívpanaszok.

Gyógynövényei: Árvacsalán, zsálya.

Felhasználási javaslat: Az illatos zsályatea különösen nőknek ajánlott, mert amellett, hogy serkenti a vérkeringést, enyhíti a menstruáció idején az erős vérveszteséget.

A csalántea vizelethajtó hatása mellett megszünteti a kellemetlen nyákelválasztást, ha náthától szenvedsz. Most tavasszal kezdj 4 hetes kúrába, amelyet ősszel ismételj meg: reggel éhgyomorra, kortyonként igyál meg 1 csésze teát, további 2 csészényit pedig részletekben a nap folyamán. (Csészénként 1 púpozott tk. csalánt leforrázunk, fél percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.)

Különleges és egészséges levesbetétet kapsz, ha apróra vágott friss csalánt keversz a levestészta masszájába, majd a kis galuskákat sós vízben kifőzöd.

Oroszlán: VII. 23. – VIII. 23.

A bőséges fogyasztás embere

Fagyöngy

Habitusa: Nehezen viseled, ha útirányt kell változtatnod, és gyakran hiúságod miatt benne maradsz abban a helyzetben, amelyről tudod, hogy kudarcra van ítélve.

Betegségre való hajlam: Szív- és keringési, valamint gerincbetegség, hátprobléma.

Gyógynövény: Kamilla, fagyöngy, lestyán.

Felhasználási javaslat: A vérnyomáscsökkentő fagyöngy jót tesz, de a szedésről mindenképpen tudjon az orvosod is! Ihatod kúraszerűen 6 hétig teában. Ekkor 3 héten át napi 3 csészével fogyassz, 2 héten keresztül 2 csészével, az utolsó héten csak 1 csészével.

Ha a szív- és keringési panaszok vizesedéssel járnak, fűszerezz többet lestyánnal. Az egyedi ízű gyógynövény remek vizelethajtó.

Napi 1-2 csésze kamillatea elfogyasztásával a fájdalomcsillapítók egy részének gyomorkárosító hatását is csökkentheted.

A fagyöngy ágait ősz vége felé gyűjtsed be, válaszd le a szemeket, kiterítve hagyd megszáradni árnyékos helyen, majd tördeld apró darabokra, végül üvegedénybe rakd el!

Szűz: VIII. 24. – IX. 22.

A testére figyelő ember

Kontyvirág

Habitus: Biztonságérzetednek és nyugalmadnak elengedhetetlen feltétele a rendezett magánélet, a megnyugtató anyagi helyzet és egy biztonságos állás.

Betegségre való hajlam: Emésztőrendszeri, valamint idegrendszeri betegségek.

Gyógynövény: Kontyvirág, macskagyökér.

Felhasználási javaslat: Fürdőd úgy készítsd el, hogy kamillát, levendulát és macskagyökeret összecsomagolsz egy kis gézbe, és ezt tartod a vízcsap alá, amikor teleengeded a kádat. A kontyvirágot mint homeopátiás szert (Arum triphyllum) érdemes használnod, amikor makacs rekedtség jelentkezik.

Ha a sok stressz miatt nehezen tudsz elaludni, igyál 1 csésze forró tejet, amelybe 1 tk. mézet keversz. (Ha nem szereted a tejet, a méz önmagában is segít az álmatlanság elűzésében.)

Mérleg: IX. 23. – X. 23.

Az egészség embere

Habitus: Szívesen vitatkozol, sőt, gyakran szembeszállsz beszélgetőpartnereiddel. Gyakran felhalmozod a problémákat, hogy ne kelljen szembenézned velük.

Betegségre való hajlam: Vese- és hólyagpanaszok, a test elsavasodása, cukorbetegség, bőrbetegség, a test lesoványodása.

Gyógynövény: Szappanfű, palástfű, aloévera.

Felhasználási javaslat: Az egész szervezeted erősítik az aloévera-készítmények (tea, kapszula, zselés csemege). Az aloévera-krém kiváló a sebek megszüntetésében, pikkelysömör, akné, övsömör ellen.

Görcsoldó hatása miatt időnként érdemes palástfűteát kortyolnod, mert a húgyhólyagpanaszokat enyhíti. Enyhe vizelethajtó a szappanfű teája (ehhez 3 dl forró vízzel leforráz 1 tk. növényt, majd 8-10 perc elteltével leszűri, és fogyaszthatja.)

A hólyaggyulladás kiváló megelőző növénye a vörös áfonya. Áfonyalé kapható a bioboltokban, és a fagyasztott gyümölcs is ugyanolyan hatással bír.

Skorpió: X. 24. – XI. 22.

A szenvedély embere

Habitus: Életerős, szívós, egészséges jegy. Ha mégis megbetegszel, akkor az rendszerint pszichés eredetű, ilyenkor életed egy területén képtelen vagy továbblépni.

Betegségre való hajlam: Nemi szervek betegségei, urológiai probléma, vastagbélprobléma, a húgyutak és a végbél betegségei.

Gyógynövénye: Galagonya, zsázsa, rebarbara, kökörcsin.

Felhasználási javaslat: A kökörcsinre homeopátiás szerként (Pulsatilla) számíthat,sz hurutos megbetegedések, fülgyulladás, kötőhártya-gyulladás esetén.

A Skorpióknak érdemes rebarbarát vadászniuk a piacon, nagyobb adagban fogyasztva ugyanis vér- és vesetisztító hatású, serkenti a bélműködést. Ha unod már a teákat, próbáld ki a kínaiak gyógyhatású csemegéjét, az aszalt galagonyát! Finom, édes, és jót tesz a szívednek.

+1 tipp:

Különleges csemegéje a zsázsacsíra, amellyel zöldsalátáid dúsíthatod. A töltött tojást ezúttal készítsd apróra vágott zsázsával (kis tejföllel, vajjal, sóval, borssal, pirospaprikával fűszerezve)!

Nyilas: XI. 23. – XII. 21.

Az élet habzsolója

Gesztenye

Habitus: Nyugtalan ember vagy, akiknek az állandó optimizmusa hat a környezetére is. Becsületes vagy és remek a humorérzéked.

Betegségre való hajlam: A szervezet anyagcsere-folyamata lelassul, emiatt gyakori a máj és a méregtelenítő szervek betegsége, emellett a csípő és a combok problémája. A reuma is veszélyeztet.

Gyógynövény: Gesztenye, szerecsendió, ginzeng, árnika.

Felhasználási javaslat: Emésztésed kiválóan serkenti a szerecsendió. Egy csipetnyit reszelve vagy őrölve gyakran tegyél levesekhez és burgonyás ételekhez!

Visszereid kezeld vadgesztenyekrémmel, és naponta fogyassz 1 tk. gesztenyemézet!

A ginszengtől – ha reggel, éhgyomorra napi 1 ampullával fogyasztasz belőle – az anyagcseréd is jobban működik majd.

Árnikát mindig tarts otthon homeopátiás szerként. Ha megsérülsz (akár csak a konyhában is elvágod a kezed), rögtön vegyél be öt szem golyócskát (9 CH), és ezt még kétszer aznap! Gyorsabban fognak gyógyulni a sebeid.

Bak: XII. 22. – I. 20.

A hivatás embere

Fekete nadálytő

Habitus: Felelősségteljes, kissé merev jegy. Tiszteled a hagyományt. Hivatásod elsőbbséget élvez mindennel szemben.

Betegségre való hajlam: Csontrendszer, térd, bőr, fogak megbetegedései, valamint reuma, köszvény, kövesedésre való hajlam, érszűkület.

Gyógynövény: Fekete nadálytő, zsurló, pásztortáska.

Felhasználási javaslat: A csontkopásokat, a reumát és a csúzt megelőzheted, ha negyven felé közeledve naponta megiszol 1 csésze zsurlóteát. (Csészénként 1 púpozott tk. zsurlót leforrázol, fél percig állni hagyod, majd leszűröd.)

Fájós térdedre gyógyír a fekete nadálytő felhasználásával készült krém, amelyet mindennapos pakolásként alkalmazhatsz.

A zörgő termésű pásztortáskával vérzést csillapíthatsz, de a zsurlóval együtt szintén hasznos köszvény és reuma ellen.

+ 1 tipp

Most tavasszal még szedhetsz friss pásztortáskát (hamarosan tele van vele a rét). Zsenge leveleit ne félj salátákhoz adagolni ízesítésnek!

Vízöntő: I. 21. – II. 18.

A független ember

Rozmaring

Habitus: Nem szívesen alkalmazkodsz, és bátran szakítasz a megszokott hagyományokkal. Küzd esz az érzelmi kötöttségek ellen, mégis erre vágysz a legjobban.

Betegségre való hajlam: Lábszár, boka, idegrendszer, hipofízis megbetegedései. Ritmuszavarok, balesetek, görcsös betegségek jelentkezhetnek.

Gyógynövény: Rozmaring, angyalgyökér, somkóró.

Felhasználási javaslat: A kínai nők hasznos szere, az angyalgyökér gyomorerősítő, étvágyjavító és görcsoldó. Ha reumától szenvedsz, fürdővizedbe tegyél belőle (10 dkg növényt 1 l vízben negyed óráig főzöl, majd leszűröd, és ezt adod a vízhez). Menstruációs panaszokra is kiváló (napi 5-10 gramm elég belőle), kúraszerűen.

Elnehezült, megdagadt lábadnak jót tesz a somkóró kivonatának felhasználásával készült borogatás (forró vízzel átnedvesíted a növényt, gézbe teszed, és a fájós részre helyezed, míg kellemes). Így fokozod a nyirokkeringést, és visszérgyulladás esetén is hatásos.

A vérkeringést serkentő rozmaringot ne csak teában igyad, hanem szerezd be frissen, és az ágacskákra húzz grillezni szánt húskockákat (bárány, csirke, pulyka)!

Halak: II. 19. – III. 20. Otthonszerető

Habitus: Romantikus természetű vagy, aki minél több álmát szeretné megvalósítani. Boldogan költesz arra, hogy a kívánt hatást elérd, szekrényed ezért tele van változó életstílusod és hangulatod ruhadarabjaival.

Betegségre való hajlama: Lábfej, a szervezet vízháztartásának, valamint a nyirokutaknak a zavarai. Hajlamosak a fertőzésekre, a megfázásokra.

Gyógynövénye: kankalin, csipkebogyó, kerti borágó.

Felhasználási javaslat: Vízháztartásod egyensúlyba hozhatod a tavaszi kankalinból készült teával, mellyel egy füst alatt a köszvény és a reuma ellen is felveheted a kesztyűt.

Megfázások idején a Halaknak a csipkebogyószirup jön be, hiszen védőréteggel vonja be a torkod, és C-vitaminban gazdag innivaló.

Ha megemelkedett a koleszterinszinted, itt az ideje a borágóolajos kapszula fogyasztásának. Szedd kúraszerűen, majd menj el kontrollvizsgálatra!

Érdemes igénybe venned egy különleges kezelési módot, a nyirokmasszázst. Egy szakavatott masszőr segít a nyirokutak szabaddá tételében, tested megszabadítja a fölösleges lerakódásoktól, gyorsul az anyagcseréd.

[eletfaja-blog]

Stressz-szelidítés

Változtass a stressz paradigmáidon!

Nálad hogy működik a stresszkezelés? Érzed néha úgy, hogy összecsapnak fejed felett a hullámok? Hogy hajszolt az életed, mint egy űzött vad? Hogy türelmetlen vagy a szeretteiddel?

Selye János magyar kutató tudományos vizsgálatai (1930) szerint a stressz károsítja a szív- és érrendszert, az immunrendszert, a veséket és mellékveséket, az emésztőrendszert és a bőrt (!) is. DE! Rávilágított arra is, hogy van „hasznos” stressz is, mely nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.

Tág értelemben a stressz a szervezet reakciója minden változásra. Az élet állandó változással jár és folyamatos alkalmazkodást, valamilyen megoldást vár tőlünk! A stressz segít minket ebben az alkalmazkodási folyamatban, ezért nélküle nem is lenne élet! Némi stressz és feszültség segít bennünket továbbá a céljaink elérésében is, előrelendít vagy inspirál egy-egy kreatív munka során.

Stressz, mint energiaforrás?

A stresszhormonoknak (kortikoszteroidok, az adrenalin és a noradrenalin hormonok) az a funkciójuk, hogy fokozott fizikai aktivitásra, azaz támadásra vagy menekülésre készítse fel a szervezetet. „Üss vagy fuss!” tipikus esete ez. A következő élettani folyamatok játszódnak le ilyenkor:

emelkedik a vérnyomás és a szívritmus,

megfeszülnek az izmok,

szapora lesz a légzés,

a szervezet a cukrokat és a zsírsavakat mozgósítja a raktárakból,

kitágul a pupilla, stb.

Egyértelmű jelei, fizikai megnyilvánulásai ezek a vegetatív idegrendszer szimpatikus tónusának, a serkentettségi állapot túllendülésének. Jó hír: ha sikerül a szervezetnek alkalmazkodni, akkor az élettani folyamatok a normális szintre visszarendeződnek.

Ha a stressz hatása túl hosszú ideig áll fenn vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a szervezet energiatartalékai elfogynak és különböző károsodások lépnek fel.

Ha a stressz hasznos, akkor miért okoz betegséget?

A probléma forrása az, hogy a mai, civilizált ember nagyon ritkán reagál VALÓDI támadással vagy védekezéssel a stresszt kiváltó külső hatásokra. Nem futunk és nem is ütünk ilyenkor, hanem CSAK ÜLÜNK A SZÉKBEN! Azaz nem használjuk fel ezt a plusz energiát. És nem is sejtjük, hogy mekkora árat fizetünk ezért?

állandósul a magas vérnyomás,

a stresszhormonok károsítják az immunrendszert,

a felszabadult zsírok lerakódnak az érfalakra és emelik a koleszterinszintet,

a feleslegessé vált cukor felborítja a szénhidrát-anyagcserét, vércukorszint állandósul magas szinten

az idegrendszer tartós szimpatikus (serkent tónusa) túlsúlya kifáradáshoz vezet és károsítja a szerveket, elsősorban a szív- és érrendszert, és az emésztőrendszert,

nőknél cikluszavarok, meddőség

férfiaknál merevedési zavarok,

fejfájás, álmatlanság, étvágytalanság vagy éppen túlzott evés.

A fizikai tünetek mellett beszélnünk kell a pszichés hatásokról is, hogy teljes képet kapjunk. A tartós feszültség következménye a depresszió, szorongás, pánik, félelmek, fásultság, harag és agresszió.

A lelki tünetek pedig visszahatnak a testre: a tartós szorongás következtében ülő munka végzése mellett a nyaki és hátizmok merevsége is tartós lesz, eredménye pedig hátfájdalom, nyakfájdalom, derékfájdalom. Ezen felül megjelenhetnek kognitív károsodások, melyek negatívan hatnak a munkára és hétköznapi életre egyaránt: koncentráció csökkenése, teljesítményromlás, beszűkülés, megmerevedett viselkedésminták.

Az egyik leghatékonyabb stresszkezelési módszer

A Craniosacralis Biodinamika alig érezhető, de mégis szakszerű, precíz érintésekkel dolgozik. Lágyan ellazítja az egész testet, a mélyszöveteket és az izmokat, szükség esetén az ízületeket gyengéden mobilizálja. A kifinomult, lágy érintésekkel mélyebb szinten lehet hatni a szervezetre és tartósan harmonizálható a központi idegrendszert.

A kezelés relaxáló hatású, egy könnyed pihenésnek fogható fel, de hatása hosszú hetekig is eltarthat. Kevesebb idegeskedés, több nyugalom és gördülékenyebb hétköznapok következnek utána.

Bármilyen kérdésed esetén örömmel állok rendelkezésedre az elérhetőségeim egyikén.

Ha szívesen olvasnál olyan sorstársaktól, akiknek már segítettem, akkor kattints ide.

Nem akarok lemaradni az érdekességekről!

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Az adatvédelmi nyilatkozat itt érhető el!

[pulzusspiritus-blog]

Interjú Prof. Dr. Kálmán Jánossal

Prof. Dr. Kálmán János 2015-ben lett a Pszichiátriai Klinika Intézetvezetője

Pulzus-Spiritus: Tisztelt Professzor Úr, ezúton szeretnénk gratulálni intézetvezetői kinevezéséhez! Mesélne egy pár gondolatot arról, hogy milyen út vezetett idáig?

Kálmán János: Röviden annyit lehetne mondani, hogy miután Szegeden végeztem, egy ideig még gondolkodtam, hogy milyen irányba is menjek. Akkoriban nagyon érdekelt az aneszteziológia és a sürgősségi is, szigorló évemben és ötödéves koromban is mentőztem. Végül Győrben pályáztam meg egy aneszteziológusi állást, amit meg is kaptam, de némi önvizsgálat után a pszichiátria mellett döntöttem. Ezt azóta sem bántam meg. Azt azért tegyük hozzá, hogy már orvostanhallgatóként központi idegrendszerre ható gyógyszerek hatását vizsgáltam TDK-sként az SZTE Mikrobiológiai Intézetében. Onnantól kezdve végig a pszichiátriával foglalkoztam, azóta kisebb kitérőkkel itt vagyok az intézetben (ha kitérőnek lehet tekinteni az MTA-SZBK Biokémiai Intézetében ösztöndíjasként eltöltött másfél évet, és az ezt követő posztdoktoriális kutatóéveket a houstoni Baylor Egyetem Alzheimer-kutatócsoportjában, és a Forth Worth-i Egyetem Molekuláris Biológiai Laboratóriumában). Janka Professzor Úr (a Pszichiátriai Klinika előző vezetője) mentorom volt, tehát mondhatni „belső nevelésű” ember vagyok, ennek minden előnyével és hátrányával.

P-S: Első ránézésre nem olyan sok közös dolog akad a sürgősségi és a pszichiátria között, hogyan jött akkor mégis ez a váltás?

K. J. : Annyira nincsenek távol egymástól ezek a szakterületek, a sürgősségi esetek jelentős részében jelen van neuropszichiátriai probléma is. Másrészt az aneszteziológia, az intenzív terápia és a pszichiátria területén is inkább az adrenalin és csapatmunka az, ami közös és vonzott (bár sokak számára nehéz elképzelni, hogy a pszichiátria művelése adrenilinemelő lehet). Igaz, hogy majdnem elcsábultam az aneszteziológia irányába, de azóta sem bántam meg, hogy a pszichiátriát, idegtudományokat választottam. Ebben a szakmában különösen az tetszik, hogy minden más diszciplina területével szó szerinti határai vannak, a genetikától kezdve a biofizikáig, az etikától a filozófiáig, a különböző művészeti ágaktól a pedagógiáig és a teológiáig.

P-S: Tervez-e valamilyen változásokat, illetve érinteni fogják-e ezek a hallgatókat?

K. J.: Nagy kihívás és még nagyobb változások előtt áll a következő 3-6 hónapban a klinika, hiszen egy DAOP pályázat keretében az idén áprilisban teljesen új épületszárnyunk fog nyílni a Kálvária sugárúti telephelyen. Az új épületszárny megnyitása nem ágyszámbővüléssel, hanem a jelenlegi működési rend és az osztályok átszervezésével jár. Az új egységben egy addiktológiai és egy affektív korai rehabilitációs osztály nyílik. Ez megteremti a lehetőséget, hogy az ország pszichiátriai intézményei közül elsőként olyan strukturális átalakítás jöhessen létre, amelyben a fő pszichiátriai nozológiai kategóriák szerinti osztályok szerveződnek. Így külön pszichózis, addiktológiai, memória és affektív osztályokkal, valamint egy evészavar és egy kognitív rehabilitációs részleggel fogunk működni. Az új szárny átadása után minden külső részlegünk (a Pulcz utcai telephely, a Vasas Szent Péter utcai Pszichiátriai Gondozó, a kutatólaboratórium) egy telephelyre költözik, így először valósulhat meg Szegeden a központosított általános pszichiátriai ellátás. Nagyon várjuk, hogy végre a klinika kutatólaboratóriuma is ide kerüljön, hiszen rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy a Pszichiátriai Klinikához tartozik egy biológusokat, pszichológusokat, PhD-hallgatókat is foglalkoztató kutatócsoport, amely többek között a szkizofrénia, az affektív zavarok, az Alzheimer-kór és memóriabetegségek, az addiktológiai zavarok és a hiperaktivitás témákban „hiperaktív”, szerencsére.  Ez az átalakulás tehát nagy volumenű, ami egyfelől óriási kihívás, másrészt viszont sok lehetőséget rejt magában.

Ennek megfelelően szerveződnek majd az egyes osztályokon dolgozó csapatok is. A szakdolgozók és orvosok így a járó- és fekvőbeteg-ellátást összehangolva végeznek kutatási, oktatási és betegellátási tevékenységet. Ennek előnyös hatásait remélhetőleg nemcsak a betegek, hanem a hallgatók is hamarosan megérzik majd. Ami a hallgatók életét is érintheti, az a változás, hogy az új klinikai szervezeti rendszerben tervezzük a forgó rendszerű pszichiátriai gyakorlatok bevezetését, így specifikusan az adott tematikus osztály dolgozói tartanák a szakterületeknek megfelelő gyakorlatokat. Tehát a korábbi pszichiátriai gyakorlattal szemben nem egy konkrét gyakorlatvezetőhöz tartoznának a csoportok: ennek előnyei és hátrányai is vannak. A korábbi rendszer előnye, hogy egy-egy gyakorlatvezetőhöz jó és rossz értelemben is nagyon hozzá lehetett nőni, ha volt egyfajta karizmája, a hátránya pedig az volt, hogy ki lehetett fogni egy, a hallgató számára kevésbé szimpatikus gyakorlatvezetőt is, akkor pedig már nem volt lehetőség korrigálni. A forgó rendszerben viszont több oktató pszichiátert, többfajta szemléletet és attitűdöt, karizmát meg lehet ismerni.

Tanszékvezetői pályázatom részeként átszervezésre került a pszichiátriai tanmenet és a vizsgarendszer is, mert kiemelten fontosnak tartom a gyakorlatorientált jellegű képzést. Például nem célom az elméletnek és a tananyagnak a szigorúan vett alapbázisát részletesen bemutatni az előadáson, mert azt mindenki el tudja olvasni a könyvből vagy az internetről.

Arra törekszünk, hogy pszichiátriai jellegű szemléletet, gondolkodásmódot formáljunk: az idegtudomány fejlődését, újabb eredményeit és az ezek révén felmerülő újabb kérdéseket mutassuk be, esetorientált, problémamegoldó gondolkodásra sarkalljuk a hallgatóságot. Például hogyan lehet egy-egy élethelyzetet vagy pszichiátriai tünetet, szindrómát visszavezetni egészen a génekig, vagy megfordítva: melyek az egyes pszichés működések és pszichiátriai kategóriák neurobiológiai alapjai, és hogyan lehet a tudományos megközelítés különböző szintjein értelmezni, korrigálni a pszichopatológiai eltéréseket. Szintén az idei curriculumváltoztatások keretében vezettük be a pszichoterápiás kurzust. Az orvostanhallgatók számára a második szemeszter tantermi előadásainak fele a pszichoterápiás alapismeretek indikációiról, hatótényezőiről, a technikák rövid bemutatásáról szól.

A fenti, a pszichiátriai oktatást érintő változtatásokkal kapcsolatban nagyon számítunk a hallgatók javaslataira, visszajelzéseire, hiszen az oktatás színvonalának folyamatos emelése közös, interaktív munka a hallgatósággal, és alapvető követelmény egyetemünkön.

A gyakorlati szemléletű oktatást segíti az az idén bevezetett újítás, hogy a gyakorlatokat közösen vezetik pszichológus és pszichiáter kollégák. Így a hallgatók is bepillantást nyerhetnek abba, hogy a pszichiátria a diagnosztikától a terápiáig csapatmunka, nem pedig egyszemélyes, kiégéshez vezető küzdelem. Sőt, hosszabb távon az a tervünk, hogy a szakdolgozók is részt vesznek majd az orvostanhallgatók gyakorlatain, hiszen ők tudnak leghitelesebben beszámolni az adott beteg mindennapjairól, funkcionalitásáról és az ezzel kapcsolatos ápolási feladatokról. Ekkor tudjuk még jobban bemutatni a hallgatóknak, hogy milyen kiemelt jelentőségű a pszichiátria területén a csapatmunka, és hogy a pszichiáternek többek között csapatirányítóként, szervezőként is kell tevékenykednie.

A mostani évfolyam már biztosan hallott róla mind a gyakorlatokon, mind az előadásokon, hogy a sport, testmozgás közvetlenül jó hatással van az agyunkban az őssejtek genezisére, differenciálódására, és a tanulási-emlékezési funkciókkal kapcsolatos szinaptikus plaszticitás fenntartására. Nem véletlen tehát, hogy a tanszékvezetői pályázatom részét képezte az, hogy a Kálvária sugárúti telephely társintézményeivel együtt egy konditermet alakítunk ki a dolgozók számára, illetve nagyon bízunk az egyetem elvi segítségében, hogy a telephely jelenleg használhatatlan focipályáját felújíthassuk. Ez egy 150 ágyas pszichiátriai klinika esetén sok beteg számára biztosítana kivételes lehetőséget a szabadtéri mozgásra. Az egészségügyi dolgozók kiégése ellen is fontos eszköz lehet a közös sportolás, az utóbbi hónapokban pingpong- és aerobiccsapatok szerveződtek dolgozóink körében, és jó lenne az is, ha a dolgozóink munkaidő után kikapcsolódásként le tudnának menni egy közös focizásra, kosárlabdázásra, pingpongozni vagy csak lábtengózni egy jót. Erre a célra szponzort is szereztünk, és most az Egyetem jóváhagyását várjuk.

P-S: Professzor Úr említette az imént a kutatólabor átköltözését. Beszélne egy kicsit a klinikán folyó tudományos munkáról?

K. J. : Az intézetben nagyon nagy hagyománya van mind a preklinikai, mind a klinikai jellegű idegtudományi kutatásoknak. Én is ebben a kutatási szellemben nőttem fel az intézetben, és igyekeztem hű maradni a hagyományokhoz, hiszen 30 éve foglalkozom az Alzheimer-kór és a memóriabetegségek neurobiológiai sajátosságainak kutatásával.

Ami a saját munkacsoportom kutatási területét illeti: az utóbbi években azt vizsgáljuk többfajta állatkísérletes modellben (Alzheimer transzgén egerek, hiperlipidémiás egerek), hogy milyen neurobiológiai eltéréseket okoz, hogyan hat az agyunkra a stressz, hogyan vezethetnek a stressz indukálta neurobiológiai eltérések tanulási-emlékezési zavarokhoz A munkacsoportnak az Alzheimer-kór klinikai kutatásával foglalkozó munkatársaival pedig a közelmúltban fejeztük be egy saját fejlesztésű, a demencia korai, prodromális stádiumát felismerő szűrőteszt fejlesztését, melyet Korai Mentális Tesztnek hívnak. A másik igen izgalmas projekt, amelyen nyelvész kollégákkal és a Mesterséges Intelligencia Munkacsoporttal közösen dolgozunk, egy olyan, mobiltelefon-applikációként fejleszthető program előállítása, amely a spontán telefonbeszélgetés alapján képes felismerni, kiszűrni az Alzheimer-kór korai stádiumát. A számítógépes nyelvi elemzésen alapuló program tesztelése, fejlesztése jelenleg angol nyelvterületen is zajlik cambridge-i kollégákkal, és az ipari felhasználói érdeklődés révén akár izgalmas sikertörténet lehet, hiszen a világnak számos olyan pontja van, ahol nincs lehetőség személyes demenciaszűrésre, drága szűrőmódszerek alkalmazására, illetve a szűrésre váró célpopuláció a távolság miatt nem megközelíthető. Szóval a telemedicina is egyre jobban begyűrűzik a szűrővizsgálatok, terápiás programok vonatkozásában a pszichiátriába, és egy igen izgalmas kutatási, felhasználói ág, munkaterület a pszichiátria iránt érdeklődő hallgatók és a jövő pszichiáterei számára.

P-S: A pszichiátriával viszonylag későn találkoznak az orvostanhallgatók a képzésük során, amikorra már nagyon belénk nevelődik mindennek az organikus szemlélete, számszerűsítése. Milyennek találja Professzor Úr a hallgatók hozzáállását a pszichiátriához?

K. J.: Igen, ebből adódhatnak problémák. Sokan még a közelmúltban is úgy gondolták, akár a régebben végzett kollégák, akár a hallgatók között, hogy a pszichiátria valamiféle soft-science igazán körülírt problémák és megalapozottság nélkül, melyben a különböző hipotézisek váltogatják egymást.

Holott ma már, ahogyan azt a pszichiátriai előadásokban is igyekszünk bemutatni, nem kérdés, hanem evidencia, hogy a pszichiátriai zavarok hátterében komplex genetikai, epigenetikai hatások és következmények működnek, melyek a molekuláris biológiai módszerektől az agyi képalkotáson át számos módszerrel nyomon követhetők, vizsgálhatók. Ma már ott tart a pszichiátria tudománya, hogy a különböző pszichoterápiás módszerek biológiai, központi idegrendszeri hatásait is tudja mérni, és igazolt, hogy ez a hatásmechanizmus rendkívül komplex, a gének kifejezésétől a növekedési faktorok termeléséig, az agyi vérátáramlás szabályozásáig számos élettani folyamatot befolyásol. Tehát téves az az elképzelés, hogy a pszichiátriában nincsenek tények, vagy nincs mit számszerűsíteni.

P-S: Harmadév tájékától rendszeresen előfordul, hogy az embernek az a baja, amit éppen tanul. Keresték-e már meg Professzor Urat vagy valamely kollégáját hallgatók képzelt vagy nem egészen megalapozott tünetekkel?

K. J. : A jelenség nem ismeretlen, előfordul, hogy az ember tanulás közben a túlzottan is fókuszált figyelem és szelektív asszociációk miatt (katatim mnesztikus perceptív és affektív transzformációk révén, ahogy a „mezei” pszichiáterek hívják) felfedezni véli magán a tüneteket. Nekem is volt ilyen, másodéves koromban. Amikor a légmellet tanultuk, elkezdtem járni a háziorvoshoz. Ő háromszor küldött haza, hogy képzelt beteg vagyok, nem komoly a dolog. Aztán végülis a mellkasröntgen kiderítette, hogy baloldali részleges légmellem volt, ami miatt meg is operáltak egy héten belül a mellkasi sebészeten. Szóval azért néha bejön, amit a hallgatók megéreznek magukon, tehát ezt a viselkedést egyfajta óvatossággal kell kezelni. A hallgatók saját élményei, az, hogy mit vélnek magukon felismerni, a pszichiátriával kapcsolatban talán kevésbé működnek. Olyan azonban elő szokott fordulni, hogy előadás után odajönnek, vagy négyszemközt mondják el, hogy a családban megtalálható ez vagy az. De hogy azzal jönnének, hogy akkor én most magamon ismertem fel a fóbiák vagy a kényszerbetegség tüneteit… ilyen rendkívül ritkán fordul elő. Persze a hallgatók sem kivételek: természetesen köztük is ugyanolyan arányban van (vagy lesz) reprezentálva mindenfajta neuropszichiátriai probléma, mint az átlag populációban. Sőt, mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan betegségek, amelyekre az orvosi pálya igencsak hajlamosít.

P-S: Szabadidejében, mikor nem fehérköpenyes professzorként ismerik a hallgatók, mivel szeret foglalkozni?

K. J. : Fehérköpenyesként viszonylag kevésbé ismerhetnek a betegek és a hallgatók. Ennek az a háttere, magyarázata, amelyet a legtöbb pszichiáter kolléga elfogad, hogy túlságosan a formális orvos-beteg kapcsolat üzenetét hordozná az orvosi fehér köpeny viselése, ami nem minden esetben szerencsés a gyógyító munka szempontjából. Nagyon fontosnak tartom a mozgást, szeretek mindenfajta sportot űzni, ami elérhető. A mindennapokban a futás és a konditermezés marad, de biciklizni és szörfözni is szoktam (ha véletlenül a víz közelébe kerülök). Középiskolás korom óta próbálom magam megkeresni a festőecset végén, műkedvelő szinten szeretek rajzolni, és bizonyos periódusokban ikonokat festeni.

Tanszékvezetői pályázatomban is szerepelt a klinika foglalkoztatói műhelyének fejlesztése, nyitottá tétele nemcsak a betegek, hanem családtagjaik, és klinikánk érdeklődő munkatársai, hallgatói irányába is. Hosszabb távon egyfajta alkotóműhelyt képzelek el, amely nyitott a város, illetve az érdeklődők irányában, és a képzőművészetek pszichiátriai jellegű kapcsolataival foglalkozik.

Egyébként a klinikánk átszervezése, a közeljövőben átadásra kerülő új szárny nagy kihívást jelent berendezés, otthonossá tétel szempontjából is, ebben az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar és a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola munkatársai is részt vesznek, és szívesen látunk önkéntes, érdeklődő hallgatókat is a csinosításban, közösségi munkákban. Ha bárki szeretne ebben részt venni egy képpel, egy festménnyel vagy éppen egy régi bútorral, az nyugodtan keresse a Pszichiátriai Klinika titkárságát.

P-S: Mit üzen az olvasóknak?

K. J.: Különleges, életre szóló és folyamatos kihívást jelentő, izgalmas hivatást választanak azzal, hogy orvosnak tanulnak, képzik magukat. Lehet, hogy most ennek főleg az izzadtságszagát meg a bonyodalmait érzik, de az orvosi hivatás, a segítő munka, az oktatás és a kutatás egymást kiegészítő örömforrás önmegvalósítási lehetőség, amely kevés szakmában valósul meg ennyire harmonikusan és izgalmasan.

2015

[prologusblog]

Érdekes tények a Mindent a pszichológiáról c. kötetből

Érdekes tények a Mindent a pszichológiáról c. kötetből

A Mindent a pszichológiáról kötet látványosan mutatja be, hogy milyen alapokkal rendelkezik ez a tudomány. Van itt minden: bevezető ismeretek (Mi a Pszichológia?), Pszichés zavarok, Terápiák és mindennapi pszichológia (Pszichológia a mindennapokban).

A könyvben érdekes infók lelhetők fel az adott részeken belül, ezekből hoztunk most párat:

1. Big Five személyiségelmélet

A legnépszerűbb és…

[nemzetinet]

Sportol? A hirtelen szívhalál megelőzhető lehet

Nemrégiben új elméletek láttak napvilágot a hirtelen szívhalálról, és a közelmúltban elhunyt zenész, Mohaman kapcsán is felmerült a hirtelen szívhalál kérdése.

Dr. Matusovits Andrea, a Budai Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta szerint a felkészült sportolói hozzáállás és a megfelelő kardiológiai szűrés életeket menthetne meg.  

„Halálos érintés” lehet az ok?

A Circulation: Arrhythmia és Electrophysiology folyóirat hozta le azt a tanulmányt, amely felfedezni vélte a hirtelen sportoló szívhalál okát. Az oxfordi kutatók a keleti harcművészetekből ismert „halálos érintés” fogalmát vonatkoztatták a többi sportra. Az ilyen ütést már ismerte az orvostudomány Commotio cordis néven, és az erős testi kontaktussal járó csapatsportokban jó pár esetet feljegyeztek róla. Az angol tudósok úgy gondolják, hogy a Commotio cordis ugyan meglehetősen ritkán fordul elő, de a fiatal, egészséges sportolók között mégis ez a hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka. A kockázat akkor emelkedik igen magasra, ha az ütés csak nagyon rövid ideig tart, de kifejezetten intenzív, és a mellkast éri. Ez ugyanis meg tudja akadályozni az összehangolt szívverést, ami súlyos esetben akár végzetes következménnyel is járhat.

Mohaman, az ismert énekes tragédiája is kosarazás után történt, halálát a rendőrségi vizsgálat szerint “a szívkoszorúérplakk megrepedése, koszorúér-szűkület, következményes szívritmuszavar, szívmegállás okozta”. A történtek pontosabban nem ismeretesek a nyilvánosság előtt, de mindenképpen beszélni kell az eset kapcsán a megelőzés lehetőségeiről.

A tünetmentesség nem feltétlenül jelent egészséget

Az úgynevezett hirtelen szívhalálnál azonosítható vagy nem ismert (ún. idiópátiás) okok miatt leáll a szív pumpaműködése, a vérkeringés hirtelen leállása pedig bevezető tünetek nélküli eszméletvesztéshez, majd halálhoz vezet. Ilyen esetekben csak az újraélesztés mielőbbi megkezdése lehet az egyetlen segítség, aminek a sikere a kiváltó ok mellett elsősorban az azt végzők gyors beavatkozásán, majd a szakemberek felkészültségétől függ.

A hirtelen szívhalál ugyanakkor nem egy konkrét betegség megnevezése, hanem több lehetséges kórfolyamat legsúlyosabb következménye. Számos veleszületett vagy szerzett szívbetegség végződhet a keringés hirtelen leállásával. A hirtelen szívhalál tehát nem feltétlenül sorsszerű, igen gyakran áll mögötte olyan megbetegedés, amely korábban lehet, hogy csak egészen enyhe tüneteket okozott, vagy teljes panaszmentesség mellett „néma, de kockázattal járó” kórkép formájában alakult ki. Épp ezért lenne feltétlenül szükséges az alapos és rendszeres (!) kardiológiai szűrés az amatőr és profi sportolók esetében is – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Budai Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.  

A megelőzés életeket menthet

Azok a hobbi- vagy professzionális sportolóknak, akiknél a családban már előfordult hirtelen haláleset vagy saját határaikhoz képest nagyobb fizikai és/vagy pszichés stressz terhelésnek vannak kitéve, időnként panaszmentesség esetén is érdemes részt venni kardiológiai szűrővizsgálaton. Ugyanígy fontos felfigyelni a sokszor aprónak tűnő panaszokra is, mint pl. a fáradékonyság, a csökkent teljesítőképesség. Természetesen az ismert, jellegzetesebb panaszokkal is feltétlenül szükséges a kivizsgálás, mint például a terhelés során jelentkező mellkasi nyomó, szorító fájdalom (ez jelentkezhet a torokban, a gyomortájon is), légszomj, szívdobogásérzés, bevezető tünetek nélküli eszméletvesztés, pihenésre sem múló panaszok.

A sportolók kivizsgálása összetett folyamat

Egy alapos kardiológiai szűrővizsgálat során az általános kivizsgálás mellett az anatómiai eltérések felderítése szívultrahang vizsgálattal történik. Veleszületett vagy szerzett vezetési zavarok, ritmuszavarok, elektrofiziológiai eltérések feltérképezése céljából nyugalmi és terheléses EKG készül. A sportolóknak különösen érdemes komolyan venni a kivizsgálást, különösen azért, mert a sportorvosi gyakorlatnak nem feltétlenül része a szívultrahang és a terheléses EKG, amelyek nélkül számos eltérés rejtve maradhat.

– A komplex kardiológiai kivizsgálás során a nyugalmi EKG mellett a terheléses EKG és a szívultrahang vizsgálat adhat teljes képet a szív állapotáról. Csak ezen vizsgálati eredmények birtokában zárhatunk ki minden olyan szív-és érrendszeri elváltozást, amely a sportoló életét veszélyeztetné, csakis ilyen biztos alapokra épülhet biztonságos edzésmunka. Az eredmények ismeretében, ha szükséges, időben megtehető minden óvintézkedés a hirtelen szívhalál megelőzése érdekében. A betegségek idejében felfedezve gyógyíthatók, vagy gyógyszeresen, esetleg műtétileg kezelhetők. Szükség esetén életvédő műszerek beültetésével (pacemakerrel, defibrillátorral, illetve beültethető cardioverter-defibrillátorral, ami a pacemakerek egy továbbfejlesztett változata) szívleállás esetén biztosítható az azonnali újraélesztés műszeres feltétele, illetve szinte észrevétlenül megállítható a veszélyes folyamat – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Budai Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.

Forrás: Budai Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Sportol? A hirtelen szívhalál megelőzhető lehet a Nemzeti.net-en jelent meg,

[aurumeletmuhelyblog]

Tudj meg többet a kognitív viselkedésterápiáról

„Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja.”                                                                                Epiktétosz                                                                                                

A kognitív viselkedésterápia Aaron Beck nevéhez fűződik, aki szerint a pszichés zavarok gyökere az információfeldolgozásban rejlik. Vajon hogyan kapcsolódhat össze a kettő egymással?

Gyermekkorunk során a korai tapasztalataink hatására mindannyiunkban kialakul egy saját, egyéni hiedelemrendszer, ami döntően meghatározza azt, hogy a jelen eseményeit hogyan értelmezzük. Ezek a korai élmények lehetnek például rendszeresen ismétlődő kijelentések vagy benyomások a szüleinktől, de lehet akár egy egyszeri,meghatározó esemény is. 

Az idő előrehaladtával kialakulnak bennünk saját belső szabályaink arra vonatkozóan, hogy mennyire tartjuk szerethetőnek vagy kompetensnek saját magunkat, biztonságos vagy veszélyes helyként tekintünk-e a világra, illetve hogy a jövőt reménytelinek vagy inkább zordnak gondoljuk. (Például egy depresszióban szenvedő személy önmagát értéktelennek látja, úgy gondolja, hogy a világban csupa rossz dolog történik és az emberek csak magukkal törődnek, továbbá a jövőben minden egyre rosszabb lesz, vagy ha valami gyanúsan jónak is tűnik, azt biztosan rossz dolog fogja követni.)

A velünk történő események értelmezése tehát nem egy passzív folyamat, hanem aktívan dolgoznak az életünk során kialakult, jól bejáratott belső struktúráink azon, hogy jelentést adjanak a történteknek. Az, hogy hogyan értelmezünk ebben a pillanatban egy adott helyzetet, nem pusztán a külső tényezőktől függ, hanem jelentős befolyással bír a már meglévő, saját értelmezési keretünk is.

Ha megértjük saját gondolatainkat és hiedelmeinket, jobban fogjuk érteni az érzelmeinket és a viselkedésünket is. Fontos, hogy felismerjük és tudatosítsuk, hol vannak a saját gyenge pontjaink, amelyekre érzékenyen reagálunk.

A kognitív viselkedésterápia lehetőséget nyújt arra, hogy egy objektívebb szemszögből tekintsünk magunkra. 

Segít abban, hogy jobban rálássunk gondolkodásunk egyéni struktúrájára és korrigáljuk a torzult értelmezéseket. 

A terápia mindig egy adott célra, főleg a jelenre és a jövőre fókuszál, ugyanakkor elengedhetetlen a múlt értelmezése is a probléma kialakulása szempontjából. Globális nézőpontján keresztül feltérképezi a gondolkodás, az érzelmek, a testi reakciók és a viselkedés egymásra gyakorolt hatását a kritikus szituációkban. Hatékonyságában nagy szerepe van az egyéni motiváltságának is, mivel fontos a találkozások közt eltelt idő alatta házi feladatok elkészítése. A kognitív viselkedésterápia a rövidterápiás módszerek közé tartozik, a problémától függően 10-20 alkalom szükséges egy befejezett terápiás folyamathoz. Ilyenkor a segítővel közösen, egyenrangú társként zajlik a munka. 

A végső cél, hogy a kliens önmaga terapeutájává váljon: megtanulja felismerni a gondolkodásbeli torzításokat, értelmezni tudja annak okait és eredetét és ezek alapján számára kedvező módon változzon a viselkedése.

A kognitív viselkedésterápia széles körben alkalmazható. Bizonyítottan hatásos például depresszió, evészavar, pszichoszomatikus problémák, pánikbetegség, fóbiák, szociális szorongás és más szorongásos zavarok kezelésében. Emellett ajánlott mindazoknak, akik szeretnék jobban megismerni önmagukat és megérteni saját viselkedésüket, továbbá azoknak is, akik valamilyen szokásukon szeretnének változtatni.

Forrás: Beck, J. S. (2011). Cognitivebehaviortherapy: Basics and beyond. Guilfordpress.

Szisz Lilla pszichológusunk cikke

[csacskamacskamocska]

A büszke gonosz

Hannibal Lecter az a gonosz, aki nem is akar másnak látszani. Nem csak azért nem, mert már minek, hanem mert valójában az egyetlen dolog ami élteti az a svájcióra finomságúra csiszolt logikája, és a büszkesége, hogy senki más a közelébe se ér ennek. Lecterrel szemben azzal érvelni, hogy a szeretet mindent legyőz – ez ugye érzékelhető, hogy milyen végtelenül nevetséges. És tényleg nem győzi le. A valódi gonoszt nem tudja legyőzni. Lehet örök csatározásban a szeretet és a gonoszság, mint ahogy a Biblia szerint, és reményt ad az, hogy nem írták meg a könyv végét, hogy bizony a gonosz legyőzte a világot, egyszerűen azért, mert a jót a saját értékrendje akadályozza benne, hogy győzhessen. A kitartás, a hit a szeretet erejében, ebben a harcban értelmetlen dolgok. Mint egy világháborúban a fültisztító pálcika. A gonosz felhasználja a céljaira a szeretetet, aztán kidobja amikor összepiszkolódott. A pszichológia azt mondja, hogy az emberi psziché nem viseli el azt, ha folyamatos képmutatásban kell élnie. Felveszel egy személyiséget, mondjuk egy szocmédia oldalon csinálsz egy másik reget, hogy majd azzal jól odamondogatsz vagy azzal majd titokban flörtölsz, aztán, ha gyakran használod, kezd belecsúszni a kommunikációba minden olyan dolog, ami valójában jellemző rád. Nem fogod tudni tartani magad a kitalált személyiséghez hosszasan. Ha egészséges a pszichéd. Ám, ha nem, ha te vagy a megtestesült lélektelen gonosz, a büszkeség akkor is tolja kifelé, hogy elmond, hogy ki vagy valójában. Csak nem fogják elhinni. Elszórod az igazság kavicsait, de az emberek átlépnek rajta. A tudat, hogy érvényesítetted az akaratod vagy elszórakoztattad magad ideig-óráig más emberek kínzásával meg tologatásával, az kevés. Mert a valódi győzelem az lenne, ha mint Lechter, már mindenki tudja, hogy ki vagy és mit műveltél, de még mindig a te kezedben vannak a szálak, még mindig okosabb, számítóbb és manipulatívabb vagy, mint bárki ésszel felérhetné.

A szeretet meg ebben a történetben szánalmas, tényleg szánalmas, hogy mennyire nem tétel. És tudom, hogy be tudnád bizonyítani, hogy nem is létezik. Joker más. Ő valójában önmaga karikatúrája. Lelketlen pszichopata ő is, de nem tud annyira elegáns lenni, mint Lecter. Túl sokáig túl kicsinyes örömöknek élt. Van benne nagyravágyás, de csak ostoba embereket tud kézben tartani. Ő kínlódik attól, hogy nem érti azokat akik szeretnek, szerelmesek, fájnak, éreznek. Kirekesztettenek érzi magát. Ez a kapcsolódási pont, ahol a jóindulatú néző „kedvelheti” ezt a karaktert. Mert a szerző a karakter megalkotásakor ösztönösen felhasználta a benne, bennünk élő reményt. (zseniális húzás) Lectert viszont kizárólag a pszichopaták kedvelhetik.

(egy előadást írok éppen a könyvekben és filmekben megjelenő mentális zavarok hitelességéről. Ez csak két figura, akit körbejárok, de vannak jópáran még. Kicsit beleette magát az agyamba a téma. Imádom! Őrült/bolond= nem tud különbséget tenni jó és rossz között, nem felelősségre vonható pszichopata= tudja, hogy mi a különbség – csak leszarja –, felelősségre vonható)

[metalindex-hu]

Pennhurst – Készül az új lemez

Pennhurst – Készül az új lemez - http://metalindex.hu/2018/06/01/pennhurst-keszul-az-uj-lemez/ -

Most kicsit nagyobb lesz a csend a Budapesti Nu – metal csapat körül a megszokottnál… De ennek nyomós oka van! A pszichés problémák és mentális zavarok kezelése után, a csapat teljes energiával az ELSŐ Pennhurst lemez dalainak megírásával fogja az idejét tölteni, már 3 dal körvonalazódott, a Srácok annyit árultak el az első debütáló lemez kapcsán, hogy egy nyers, agresszív, brutál anyag készül… Legközelebbi koncertjükön, ahol a Depresszió előtt fognak zúzni a Barba Negra Track-ben augusztus 18-án, már 1-2 új dal is felcsendül majd!

A facebook esemény linkje itt található: https://www.facebook.com/events/701963040194589/ Addig is ingyen dalletöltés itt: www.musicpennhurstband.com